Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

III. Melanchton Tübingában

12 életét állították pelengérre. Schlauraff álnév alatt Me- lanchton elbeszéli egy kölni magister vándorlásait és szenvedéseit, a mint Németország minden valamire-való városát felkeresi, de tudatlanságáért mindenütt ki­gúnyolják. Melanckton hire e gúnyiratok következtében is egyre nagyobbodott, Tübingában való helyzete azonban napról-napra tűrhetetlenebb lett. Az öregebb tanárok nem jó szemmel nézték, hogy Melanchton mindenben túlszárnyalja őket s a hol csak tehették, éreztették is vele. Melanchton ezt csakhamar észrevette s el is panaszolta Reuchlinnek. •Éppen akkor történt az is, hogy Bölcs Frigyes (1518) azzal a kéréssel fordult Reuchlinhez, ajánlana a wittenbergi egyetemhez két embert; egyet a héber, — egyet pedig a görögnyelv tanítására. Reuchlin a fejedelemhez irt válaszában a héber­nyelvi tanszékre első sorban Oekolampadiust ajánlotta, mert ennek a héber anyanyelve. — A görögnyelvre pedig Schwarzerd (Melanchton) Fülöpöt ajánlja, mint olyant, ki kora ifjúságától fogva e nyelvre szentelte idejét. Melanchton egyre jobban-jobban panaszkodott, 1518 julius 12-én azt irta: alig várja, hogy jelen hely­zetéből, hol a gyermekek között gyermekké kell lennie s aprólékos munkákkal vesződnie, kiszabadulhasson. El­megy bárhova, a merre Reuchlin küldi. Reuchlin e levélre július 24-én válaszolt. Tudatja öcscsével, hogy meghívták Wittenbergbe a görögnyelv tanárának. Majd tovább folytatja: „Fülöpöm! Tanítvá­nyom ! Vigasztalásom! Nem költőileg, hanem az isteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom