Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
IV. Melanchton és Luther jó barátokká és baj társakká lesznek
13 Ígéret szavával, mit a hű Ábrahám hallott, azt mondom neked: Menj ki a te hazádból, a te atyádnak és rokonaidnak házából abba az országba, melyet neked mutatok! megáldalak és megsokasitalak, hire s emberré teszlek és egyedüli óhajtásom: áldást terjessz mindenfelé ! Lelkem jósolja és hiszem is, hogy ez megtörténik. Indulj vidám szívvel! Légy bátor s ne asszony hanem férfi. Egy próféta sem kedves a maga hazájában !“ A választó fejedelemhez pedig azt irta : Melanchton elmegy Ágostába, hogy a fejedelemnél tiszteletét tegye. Bizton hiszem, hogy az iskolának díszére válik; mert tudom, a németek között nincs senki, ki a tudományokban felette állana, — kivéve az egy Rotterdami Erasmus urat, de ő hollandus és felülmúl mindnyájunkat a — latinnyelvben. Melanchton 6 évi tartózkodás után 1518 augusztus havában elhagyta Tübingát. Simler, régi igazgatója azt mondta a bucsuzáskor: Az egész ország fájlalja eltávozását s bármennyi tudós tanára legyen a tübingai egyetemnek, nem eléggé tudósok ezek ahhoz, hogy a távozó tudományosságát eléggé méltányolni képesek lennének. IV. Melanchton és Jjjiittyer jó barátokká s bajtársakká lesznek. Wittenbergbe való átköltözködését Melanchton arra használta fel, hogy az útjába eső városok tudósaival megismerkedett. Ágostában bemutatta magát a fejede-
