Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
III. Melanchton Tübingában
11 Sok oldalú elfoglaltsága mellett is ráért arra, hogy Anshelm Tamás könyvnyomdájában a korrektor- ságot, egy diák-szövetkezetnél pedig a rektorságot (rector bursae) teljesítse. Úgy is, mint korrektor, de mint a történelem tanára is, alaposan átdolgozta Nancher (Bergenhans János) tiibingai rektor és egyetemi kanczellár krónikáját (történelmi munkáját.) 1518-ban adta ki görög nyelvtanát. Ennek az előszavában említi, hogy többekkel szövetkezve, szándékuk Aristoteles összes munkáit kiadni. Ez azonban csak szándék maradt. Tanulmányai és munkáiból látjuk, hogy egyetemes műveltségre törekedett s nagy bátyja Reuchlin- nak nemcsak vérszerinti, hanem szellemi rokona is óhajtott lenni. — Reuchlinról szólva, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy őt a kölni barátok még most sem hagyták békében s miután ügyüket a speieri püspök előtt elveszítették, a római pápához fordultak s egyre- másra megtámadták Reuchlint. A tudósok csak hamar átlátták, hogy itt nem egy ember, hanem a tudományoknak, a humanismusnak érdeke forog szóban. Egyesültek Reuchlin támogatására s megalakították a reuchli- nisták szövetségét. E szövetséghez Németország minden nevezetesebb tudósa csatlakozott. A dominikánusok ellen folytatott küzdelemben Melanchton is élénk részt vett. Egyik támadó iratuk (Epistolae illustrorum virorum) előszavát Melanchton irta (1514 márczius.) Egy másik támadó iratukban, az „Epistolae obscuro- rum virororum-“ban is közreműködött. Egyik részét valószínűleg Melanchton irta. E levelekben a reuchlinisták a dominikánusok tudatlanságát, gyalázatos és csúfos