Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

II. Melanchton Heidelbergben

6

európai hiríí emberek voltak az egyetem tanárai. Nem feledkezett meg' arról sem, miként is volt az, mikor az első megkoronázott német költő, Celtes, vándorlásai közben betért Heidelbergbe s aztán megalakították a „Rajnai irodalmi társulat“-ot.

Mikor Melanckton Heidelbergbe került, ezek az idők már elmúltak. Tanulótársai közül Fülöp csakhamar kivált és pedig nem csak azzal, hogy a diák-asztalnál (a convictusban) hús-adagját szívesen elcserélte bármelyik társának egy tányér levesével; hanem azzal is, hogy tanulótársait szorgalom, tehetség és ismeretekben felülmúlta, nekik mindenben példányképül szolgált. Különösen a görögnyelvben remekelt. Egyszer a tanár valamely fontosabb kérdés fejtegetése közben felkiáltott: „Hol találok én most egy görögöt?“ —Erre a tanulók egyhangúlag kiáltották: „Melanckton! MelanchtonI“ Ha valamelyik tanárhoz ünnepi beszédet intéztek, annak a készítését a tanulótársak rendesen Melanchtonra bízták.

Az egyetemi előadások nem elégítették ki tudni- vágyó lelkét. Szabad óráiban a költők, történetírók olvasásával foglalkozott. Válogatás nélkül olvasott történelmet, mesét, verset, prózát és a mennyiségtan s csillagászat alapvonalai sem maradtak ismeretlenek előtte. Ez időből (1510) való egy kis latin verse, mely azért nevezetes, mert az volt tudósunknak legelső munkája, a mely nyomtatásban megjelent.

A 14 éves gyermeket 1511-ben baccalauratussá (köriil-belül megfelel a mai érettségi bizonyítványnak) avatták. Most már tanítással is foglalkozott, gróf Löwenstein (Liebenstein) két fiát tanította. Ekkor irta,