Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
XI. A schmalkaldeni háború
118 gyalásába bocsátkozunk. Daczára e kijelentésének, nemsokára azzal bízták meg, hogy a zsinatnak benyújtandó hitvallást készítse el. Hogy nagyobb csendben és nyugalomban dolgozhassák, május 5-én Dessauba utazott s munkálatát már 11-én elküldte a fejedelem tanácsosa dr. Kummerstadtnak. Nézete szerint e munkálat nem más, mint az ágostai hitvallás ismétlése s maga is ennek nevezte (Eepititió confessionis Augustanae) de megkülönböztetésül ezt ma szász hitvallásnak (Confessio saxonica) nevezik. E munkálat menete teljesen megfelel az ágostai hitvallásnak, csak az ellenkező nézetek megczáfolásá- ban terjeszkedik ki bővebben. Július 3-án a brandenburgi fejedelem tanácsosai átvizsgálták s az egészet helyeselték. Erre aztán 9-én több szász lelkész aláírta. Most már arról volt szó, hogy Melanchton elmenjen a tridenti zsinatra. Az ügyek megbeszélésé miatt el is utazott Drezdába, azouban az ügy most elaludt. Deczember 13-án nagy meglepetéssel olvasta a felhívást, hogy január 11-én Nürnbergben legyen. Nagyon csudálkozott ezen a gyors elhatározáson, de követte a parancsot. Azonban, hogy valami bizonyosat megtudhasson, Drezdán s Lipcsén keresztül utazott Nürnberg felé. Kezdetben Drezdában sem hallott semmit. Később fülhegygyel hallott ugyan valamit Móricz terveiről; irt neki: ne lépjen szövetségre Francziaor- szággal! Majd Lipcsébe tért vissza s itt elbúcsúzott tanítványai és barátaitól. Most elindult a tridenti zsinatra. De csak Nürnbergig mehettek. A háborús hírek
