Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

X. Melanchton családi élete, jellemzése

102

haláláig- folytatta ez ifjúsági isteni tiszteletek megtartását. Tanítványai leírták szeretett tanáruk beszédeit s később ki is adták.

A csillagjóslásra nagyon sokat tartott; azt mondotta : ez valódi tudomány és az embereknek igen nagy hasznára van. Mi előtt valami fontosabb dologhoz hozzáfogott volna, felment a csillagvizsgáló toronyba, megnézte a csillagok állását s ha kedvezőtlennek találta, nagyon sokáig elgyötrődött rajta. Fejedelmek és főuraknak gyakran jósolt a csillagok állásából. Holtig sajnálta, hogy Anna leányát Sabinushoz adta, mert már előre mutatták a csillagok, hogy nem lesz boldog. Mikor arról volt szó, hogy Dániába kell mennie, rettegett az utazástól, mert születésekor a csillagvizsgáló azt jövendölte: a tengeren hajótörést szenved. Erről halálos ágyán sem feledkezett meg. A szobában, a melyben feküdt, volt egy térkép. A beteg folyton arra nézett, s azt mondta környezetének: Lássátok mégis igaza volt a csillagásznak, ime itt van az a tenger (igaz, hogy csak festve) a melyen hajótörést szenvedek.

Sokat adott az álomra. Azt tartotta, hogy az álom által az ég sokszor előre tudtunkra adja akaratát. Ha maga valami csudálatost álmodott, elmondta hallgatóinak. Álmait vagy maga magyarázta, vagy másokkal magyaráztatta meg.

Azzal nem sokat törődött, hogy álmai nem teljesednek, azért a jóslást egyre folytatta. 1526-ban azt álmodta, hogy Luther feleségének leánya születik. Hirdette is minden felé s alig. akarta elhinni, mikor az új szülött megérkezett, hogy ez nem leány, hanem fiú.