Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
X. Melanchton családi élete, jellemzése
103 Valamint Luther, úgy ö is hitt az ördögökben s azt állította, hogy holdkórosokat ez vezeti fel a sziklákra, háztetőkre. Le is esnének, ha az angyalok nem vigyáznának lépéseikre. Az ördög tudja az ember gonosz gondolatait, sőt a mi több, maga az ördög lopja ezeket az ember szivébe s leikébe. Néha, hogy az embereket elcsábítsa, lelkűket megcsalja, csudákat is tesz. Hitt a boszorkányokban és a varázslókban; bármily tudományos ember volt, mégis elhitte a legképtelenebb dolgokat is, ha arról volt szó, hogy ezt a boszorkányok, vagy a varázslók tették. A hazajáró telkekről a következőket beszéli el : Nagy nénje özvegyi gyászában egy alkalommal a tűzhely mellett szomorkodott. Egyszer csak látja, a mint férje egy hosszú baráttal a lépcsőn jő lefelé. A férfi köszöntötte s megszólította feleségét, de ez úgy megijedt, hogy nem tudott szóhoz jutni. A férfi erre azt mondta a barátnak: menjen be a szobába, hadd beszéljen bizalmasan feleségével. Erre aztán elkezdett tőle egyet mást kérdezgetni, különösen a gyermekekről. Fél órai beszélgetés után beszólt a barátnak: most már mehetnek! Feleségét pedig arra kérte, fogjon vele kezet. Az asszony ezt vonakodva tette, el is égette kezét s keze egész életén keresztül égett maradt. Sokat adott az égi jelekre. A nap- és holdfogyatkozásokat, az üstökösöket rendesen rósz előjeleknek tartotta. Jó kedvében azt is megtette, hogy az emberek tenyeréből jósolt, de ezt úgy látszik csak tréfából tette. Egyszer a kasseli lelkésznél (Melander) egy féléves
