Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
X. Melanchton családi élete, jellemzése
99 ványait is sokszor intette, hagyjanak fel az éjjélezéssel, nincs ennél egy hamar veszedelmesebb dolog, akár a tanulásra, akár a mulatásra fordítjuk. Ha este levelet kapott, azt el nem olvasta, mert attól félt, hogy felizgatja s ezzel álmát tönkre teszi. Az orvos-szerek iránt ellenszenvet érzett. Testére nem fordított elegendő gondot. Az ételben nem volt válogatós, de a hús nem kellett neki; a nagy lakomákat ki nem állhatta; de a jó bort (ezek között is a magyart) szerette. Ruházatában az egyszerűség jellemezte. Senki nem tudta rávenni, hogy selyemből vagy valamely drága szövetből készíttessen magának ruhát. A társalgásban szelíd, barátaihoz hű ember volt. Szerette a tréfát, de tréfáival soha se sértett meg senkit. Ki nem állhatta azokat az embereket, kik az asztalnál hallgatagon ülnek, vagy egymással suttognak. Szerette a határozottságot. Ha valahova kellett mennie, mindig pontosan megjelölte az időt, mindig haragudott, ha a találkozás idejét, úgyszólván az utolsó perczig meg nem jelölték. Ez a világosság s határozottság uralkodik munkáiban is. Mindent meggondolt. Munkáit újra meg újra átdolgozta, hogy helyesebben s világosabban fejezze ki. Csak az volt a baja, hogy erre az átdolgozásra nem mindig ért rá ; mert nagyon sok oldalról vették igénybe. A ki csak Wittenbergben megfordult, mindenki szeretett volna valami kéziratot kapni a nevezetes embertől. Aztán úgyszólván egyetlen munkát sem nyomtattak Wittenbergben, a mit vele előzőleg át nem nézettek. Voltak olyan tanárok, a kiknek az előadásait Melanchton irta s talán egy sem volt, ki előadásának szövegét előzőleg 7*
