Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

X. Melanchton családi élete, jellemzése

I I

96

irta tehát Jónásnak : „Nagyon szeretném, ha apósomnak pénzt soha senki nem ajándékozna. Mert ha ez pénzt kap, ezt se magára, se gyermekeire nem fordítja, hanem tele marokkal addig szórja, mig a legutolsó fillért is el nem ajándékozza. Látom, mit csinál, mikor fizetését megkapja. Addig nem nyugszik, mig egy fillért érez a zsebében. A mi aztán a háztartásra kell, azt nekem kell pótolnom. így aztán egyikünk se vergődik zöld ágra.“ Ha valaki segélyt kért tőle s pénze nem volt, akkor fogta valamelyik emléktárgyát, nem törődött vele, ha legkedvesebb emberétől kapta sem, titkon elvitte a kereskedőhöz, nem kérdezte: megadja-e a megfelelő árt; annyiért adta, a mennyit első szóra ígért érte.

Ilyen gazdálkodás mellett fizetése s mellékkeresete nem is lett volna elegendő, de tisztelői és jóakarói ismerték gyenge oldalát s háztartását folyton ellátták ajándékaikkal. Aztán volt egy hűséges szolgája, Koch János, ki legnagyobb gyönyörűségét abban találta, ha ura és asszonya helyett gazdálkodhatott. Az ő gondosságának köszönhető, hogy Melanchton és családja szükséget nem szenvedett. 34 esztendeig szolgált ez a hű cseléd Melanchtonnál s halála Melanchtont nagyon megszomoritotta. Tanítványai testületileg vettek részt a hű szolga temetésén (1553. ápril.)

Melanchton boldog házasságát Isten négy gyermekkel áldotta meg. \Anna 1522 ; Fiilöp 1525 ; György 1527; Magdolna 1531.) Gyermekeit nagyon szerette. Egyszer egy franczia látogatta meg. A mint belép a lakó-szobába, csodálkozva látja, milyen szorgalmasan ringatja Melanchton egyik kezével a bölcsöt, mig a