Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - II. Fejezet: A hitigazság alanyáról, vagyis az emberről és müvéről

a) Mint elsőrendű egyformaság — conformitas principális — a lélek egyformaságában — conformitas animae —. Kiterjedt pedig e lélekegyformaság a lélek öszszes mozzanataira, tehát az értelem, akarat és érzés vagy vágy egyformaságára, még pedig úgy, hogy a) az emberi értelem egyformasága — conformitas intellectus humani — egyformaság volt Isten tudásával s bölcseségével — cum Dei scientia et sapientia —; fi) az emberi akarat egyformasága — conformitas voluntatis humanae — egyformaság volt Isten szentségével és szabadságával — cum Dei sanctitate et libertate —; y) az emberi érzés vagy vágy egyformasága — conformitas appetitus sensitivi — egyformaság volt Isten tisztaságával — cum Dei puritate —. E mozzanatok együttvéve az ú. n. eredeti igazságot — iustitia originális — alkották. b) Mint másodrendű egyformaság — secundaria conformitas — a test egyformaságában — conformitas corporis —, mely is, mint ilyen, helyeztetett — sita est — : a) részint az emberben — partim in homine —a menynyiben t. i. a testet megillették : aa) sérthetetlenség — inpassibilitas s. immunitás a calamitatibus vitae —, minélfogva az emberi test — corpus humánum — e sajátságában Isten változhatatlanságát tükrözte viszsza — repraesentavit immutabilitem Dei — és ßß) halhatatlanság — immortalitas s. possibilitas non morendi —, minélfogva az emberi test — corpus humánum — e sajátságában Isten örökkévalóságát tükrözte viszsza — repraesentavit aeternitatem Dei —; fi) részint az emberen kivűl — partim extra hominem —, a menynyiben az embert megillette az egész teremtett világ, de különösen az állatok felett való uralkodás — dominium in creaturas inferiores —, úgy hogy az ember e részben a teremtő' hatalmával s fenségével való egyformasággal — conformitas cum creatoris potestate et maiestate — birt. Ebből foly, hogy az Istenkép, melyet különben egyházunk nem tényleges — habitualis — szentségnek, hanem csak szent életre való képesítettségnek tart, mint természeti tökélletesség — naturalis perfectio — nem volt valami külső, az emberi természet lényegéhez csak esetleg hozzájáruló isteni kegy adomány —