Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)
II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről
De Isten mindezt mindenkor az ember szabad akaratának — libertás voluntatis humanae — sérelme nélkül, sőt egyenesen az ember magatartásának tekintetbe vételével teszi. A világ-kormányzás e sajátosságából, közelebbről a személyes Isten szabad ténykedéséből könynyen megérthetjük az u. n. csodákat is. A csodák — bibliai néven xtavpáoiov, miraculum, ot]f.iéiov, signum, ostentum, portentum, régag, prodigium; ővva* f.ug &£ov, Igya dsov, vagy sgya (%aT y s^oyrjv); az egyházatyáknál gyakran : sacramenta vagy mysteria visibilia — az isteni kormányzás — gubernatio — oly nemű tényei a világban, melyek a közönséges teremtményi vagy természeti erők — causae secundae — és törvény mellőzésével — praeter naturae vim et legem — ha nem is annak ellenére —, etsi non contra naturae legem — közvetlenül az isteni hatalom által vitetnek véghez Isten országa javára. A csoda — miraculum — mint ilyen több a csodálatosnál — mirabile —. A csodálatos csak relatív csoda — miraculum relativum, — az az szokatlan nemű s természetű, a néző bámulatát felköltő esemény — insoliti artis et naturae effectus, qui admirationem seu stuporem spectantibus movent —. Ellenben az absolut csodák — miracula absoluta —, oly események — eventus —, miknek okát a természeti erőkből kimutatni épenséggel nem lehet — ratio e viribus naturalibus omnino repeti nequit —. Amazt t. i. csodálatos dolgot a teremtett lények: emberek, angyalok, sőt Isten ráhagyásával — permittente Deo — még az ördögök is mívelhetnek —, de csodákat soha. A mi már az egyes csodákat illeti, azokat a következő csoportokba oszthatjuk: a) tekintve a kört, melyben a csoda végbemegy, vannak: aa) természeti csodák — miracula in regno naturae—, miket Isten az érzéki világ körében — in rerum natura sensibus subiecta — visz véghez országa terjesztése érdekében — ad propagandum regnum divinum —; ßß) kegyelmi csodák — miracula in regno gratiae —, miket Isten az ember lelkében — in hominis animo — visz véghez, ugyanannak üdvözítése érdekében — ad ipsum salvandum —. Ez utóbbiak az igazi főcsodák. ß) Tekintve a közeget, mi által a csoda végbe megy, vannak :
