Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

aa) hatalmi csodák — miracula potentiae —, vagyis egyik, mint másik körben — in regno naturae vei gratiae — az isteni mindenhatóság által előidézett változások — mutationes per div. omnipotentiam — és ßß) előrelátási csodák — miracula praescientiae (vaticinia) —, vagyis a jövendő dolgok s történésekre vonatkozó s az isteni mindentudáson alapuló oly világos mondások, miket az események beigazolnak — perspicuae rerum futurarum earumque contingentium praedictiones, quibus eventus respondit per div. omniscientiam —. A jövendölések központja a messiási jövendölés, még pedig részint mint utalás a Messiásra, részint mint Jézus utalása saját maga s egyháza jövő sorsára. Amazok beteljesedtek, emezek pedig a menynyiben még be nem teljesedtek, be fognak teljesedni. 4. A gondviselés czélja — finis providentiae — kettős: a) elsőrendű és végezel — f. primarius et ultimus —: Isten megismerése és ünneplése — Dei agnitio et celebratio —; b) másodrendű és közbeeső — f. secundarius et intermedius — : e világ s különösen a kegyesek java — universi sc. huius atque imprimis piorum utilitas —.*) 13. §. A jó és rosz angyalok. Angeliboni et mali. Ode, Tractati de Angelis. 1739. Mayer, História diaboli (ed. 2.) 1780. Winzer, De daemonologia in N. T. libr. propos. V. Comm. Schmidt, Hist. dogmatis de angelis tutelaribus (Illgeus Denkschrift der hist. theol. Gesellsch. 1817. 2-ik.) Horst, Dämono*) Az itt előadott keresztyén felfogással ellenkező világnézetek: a fatalismus (fatum, fxolQa, st/u-agfiév-rj), mechanismus, materialismus (determinismus), fortuitismus. Non asserendum est fatum Stoicum, quo omnia absoluta et inevitabili necessitate eveniant; neque fatum astrologicum rigidius, a quo etiam actus liberi voluntatis humanae ab influxu astrorum dependeant, sed agnoscendum est fatum Christian um, quod est connexio causarum et effectuum necessaria, necessitate extrinseca, quatenus a Deo infallibiliter praescita, decreto absoluto, vei conditionato constituta et regimine divino suaviter disponente gubernata est. Fortuna quae est eventus per accidens, effectum per se intentum causae libere agentis concomitans, non datur ratione Dei omniscii et sapientissimi, sed respectu hominis ignorantis.