Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

1841—43. K. 3. Meier, Die Lehre von der Trinität. 1844. K. 2. Kdhnis, Lehre v. h. G-eiste. 1847. I. 13. 1. Bucher, Die Frage nach der pers. Hypostase des philon. Logos. 1848. (v. ö. I. 316. 1.) A jánosi logostant illetőleg: v. Lücke, Tholuck, de Wette, Baumgarten-Crusius, Meyer kommentárait. Ján. I. l-hez. Főleg pd. Bucher, Des Apostels Johannes Lehre vom Logos. 1856. Goss, De utroque J. Ch. nomine in N. T. obvio 1850. Trip, Die Theophanien in den Geschichtsbüchern des A. T. 1858. V. ö. Kdhnis, De angelo Domini diatribe. 1858. és I. 396. 1. Biehm, Der Lehrbegr. des Hebräerbr. 1858. Nebe, TJeber den Begriff des Namens o vidg zov dvdqiónov. 1860. Wörner, Das Verhältniss des Geistes zum Sohne Gottes. 1862. Belitzsch, Johannes und Philo. (Ztsehr. f. die luth. Theol. 1863. 219. 1.). Gangauf, Des h. Augustinus spekulative Lehre von Gott dem Dreieinigen. 1865. B. Guers, Der hl. Geist nach seiner Lehre und seinem Werk, für die Lehre und das Leben dargestellt. Bern. 1866. V. ö. Pichler, Werner, Langen, Sivete sat. dogmatörténeti műveit (II. 316. 323.). Schulze, Vom Menschensohn und vom Logos. 1867. L. Schöberlein, Die heil. Dreieinigkeit Gottes (in der Schrift : Die Geheimnisse des Glaubens) Heidelb. 1872. A. Scholkmann, Die Idee Gottes als des Dreipersönlichen. Berlin. 1875. F. V. v. Wasserschieben, Bei. des dreieinigen Gottes. 1884. Braeseke, Ueber die Dreinigkeit. (J. Pr. Th. 326—341. 1.) 1884. Trichotomus, Die Dreieinigkeit der göttlichen Eigenschaften u. des göttlichen Wesens. (St. W. f. 3. 167—180. 1.) 1884. H. Schéll, Das Wirken des dreieinigen Gottes (XV. 624. 1.). Mainz. Kirchheim. 1885. H. Schmidt, Trinität (B. E. XVI. 13—44) 1885. Zöckler, Theol. nat. I. 660. 1. Baur, Ueber die Bedeutung des Ausdrucks vióg TOV ävdq. (Hilgenfeld's Zeitschr. f. wiss. Theol. III. 3. 274. 1.). Holtzmann, Ueber d. neutest. Ausdr. Menschensohn (Hilgenfeld's Zeitschr. VIII. 2. 212.1.). Schidze, Vom Menschensohn sat. 1. 1. v. ö. I. 446. 1. Kleinert, Zur alttestamentl. Lehre v. Geiste Gottes. (Jahrbb. f. d. Theol. XII. 1. 3. 1.). Bávid Ferencz, Bövid Magyarázat a sz. háromságról. GyulaFehérvár. 1567. Bávid Ferencz, Bövid Útmutatás a mostani szent Háromságról támadót vetélkedesnec megfeytesere sat. GyulaFejérvár. 1567. Tapolcsányi L. (jes.) Theses theol. de Deo uno et trino. Tyrn. 1727. Bemeter M., A Szt. háromságnak azaz az Atyának stb. igaz örök és egyenlő istenségekről való r. k. és apost. egyház igaz és idvességes hiti. Kolozsvár. 1732. (Pennalosa jes. nyomán.) Bagaméri Mik., A Szt. Háromság egy Istenség tudományának stb. megerősítésére tett próba. Kassa. 1800. SiménB., A szt.-háromság eredetének és kifejlődésének története. Pest. 1872.