Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

A szt.-háromság és az emberi ész. — Religio 1872. évf. — SiménD., Az antiokbiai bitvalló. (L. Ker. Magv. VI. k.) Szeremlei Sámuel, A vallás lényege és az egyházi háromsági dogma. H. M. Vásárhely. 1870. A Szent-Háromság — s. trinitas —, mely, mint a hit legfőbb titka — summum fidei mysterium —, az isteni lényeg teljes kijelentése, csakis Jézus Krisztusban — in Christo — érthető meg : Istennek azon sajátsága, melynél fogva az egy isteni lényegben és természetben — in una divina essentia et natura — három különböző személy — tres distinctae personae — az Atya, Fiú és Szent-Lélek — Pater, Filius et Spiritus Sanctus — egy Isten, ki az eget és földet teremte — unus Deus, qui creavit coelum et terram —. A személy — persona -— szót — nomen — azon értelemben — significatio — kell vennünk, a hogyan azt e tárgyban — in hac causa — az egyházi irók — scriptores ecclesiastici — használták — usi sunt —, vagyis alatta nem valami másban foglalt részt s milyenséget — partém aut qualitatem in alio —, hanem olyat kell értenünk, a mi sajátlag magára létezik — quod proprie subsistit —. Ez alapon a Szent-Háromság: a) egység a háromságban — unitas in trinitate —, a menynyiben mind a három személy egyenlőkép s teljesen részt vesz egy-azon isteni lényegben — aequalis divinitas —; b) háromság az egységben — trinitatis in unitate —, a menynyiben ezen isteni lényegegység daczára mégis három egymástól valósággal különböző, teljesen örök s egyenlő személy van — tarnen tres coaeternae et coaequales personae sunt —. A személyek e valóságos különbségén — distinctio — alapulnak azok sajátos működéseik, minők : hogy az Atya a maga lényegéből öröktől — ex substantia Patris ante saecula — nemzé a Fiút — Filius genitus —, vagy