Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

menyekben, Istentől elgondoljuk — removemus —. Ez eljárás jogosultságát bizonyító alaptétel: quod summe perfectum est, eí nullus inest defectus. Az ezen utakon nyert Istenismeret analogicus és sym­bolicus jelleménél fogva emberi ugyan, de a menynyiben általa gondolkozásunk az egy általános tökéletesség fogalmára jut, mégis tiszta Istenismeret. Ep azért sajátkép csak akkor nevezhető anthropomorphisticus és anthropopathisticus Isten­ismeretnek, ha gondolkozásunk fél uton áll meg, az az, ha Istenre az emberi gyarlóságokat is ráruházza. — Ratio cogi­tandi perversa, qua — humani et imperfecti aliquid ad Deum transfertur —. Közelebb : a) az anthropomorphismus, azon téves felfogás, mely Istennek emberi, testi és lelki sajátságokat — pro­prietates animi corporisque humani — valósággal tulajdonít. ß) az anthropopathismus pedig oly téves felfogás, mely a tökéletes Istennek tökéletlen emberi érzéseket tulaj­donít — imagines loquendi ab inbecillitate humana ductas. — 4. Az isteni tulajdonságok osztályozása — divisio attr. — Az eltérések, mikkel az isteni tulajdonságok osztályo­zása terén találkozunk, az osztóalap — fundamentum divi­sionis — különbözőségéből származnak. Szokottabb osztályo­zások : a) osztóalap: a tulajdonságnak puszta szóbeli ér­téke; osztályok: sajátlagos és képleges tulajdonságok — attributa propria et metaphorica (figurata); tagadó s állító tulajdonságok — attributa negativa — anoyaxim. — et posi­tiva — v.a.Ta<pmw.á. —; b) osztóalap: a tulajdonságok benső értéke; osz­tályok: eredeti és származott tulajdonságok — attributa primitiva et derivativa —; c) osztóalap: a tulajdonságoknak világhoz s em­beri természethez való viszonya; osztályok: közölhető és közölhetlen tulajdonságok — attributa communi­cabilia, itaque imitabilia et incommunicabilia, itaque inimita­bilia —; d) osztóalap: Istennek Önmagán és a világhoz való viszonya szerint való felfogása; osztályok: ben­maradó és kiható tulajdonságok — attributa interna (imma­nentia) quiescentia — ávevéoyrjia, absoluta — et attributa ex­terna (transeuntia) operativa — SVSQ^TIY.Ó, relativa —.

Next

/
Oldalképek
Tartalom