Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

Mindezek pusztán alaki osztályozások. Leghelyesebb, mert lego bj ectiv eb b azon osztályozás, a mely osztó alapúi magát az isteni lényeget — essentia divina — illetőleg ennek fogalmát veszi s Istenben mint egyáltalános személyes szellemben az emberi szellem analógiájára megkülönbözteti: A) Az Isten absolut szellem-létével adott, vagyis az ú. n. metaphysikai, és JB) Az Isten absolut szellem-személyiségével adott, vagyis az ú. n. psychologiai tulajdonítmányokat, mikor is megjegyzendő, hogy e kétféle tulajdonságok, minthogy Istenben lét és lényeg közvetlenül egy és ugyanaz, csak az esetben valódi tulajdonságok, azaz isteni lényeg-határozottságok, ha mindig együtt s egy s égb en gondoljuk őket. Lássuk e tulajdonságokat közelebbről. A) Metaphysikai vagyis Isten absolut szellemlétével járó tulajdonságok. Isten léte szerint: absolut, azaz önmagán feltétlen valóság s mint ilyen a véges természeti lét fogalmával kapcsolatos határozottságoktól teljesen ment. Ez okon megilletik őt: a) önlétiség — aseitas — vagyis azon tulajdonság, melynél fogva Isten maga magának szabad oka — attr., quo Deus liberrima ipsius causa (ex se natus) est. — Isten önmagán feltétlen létező; b) függetlenség — independentia — vagyis azon tulajdonság, melynélfogva mindentől független s minden dolog egyedüli okozója — attr., quo nemini quidquam debet, et ipse solus est rerum omnium auctor. — Isten minden mástól független létező; c) végtelenség — infinitas — vagyis azon tulajdonság, melynélfogva Isten semmi által nincs meghatárolva — attr., quo Deus limitibus nullis circumscribitur —. Isten független a világi lét bármely formájától, közelebbről: «) független az idő létformájától általán, azért megilleti őt az örökkévalóság — aeternitas attr., quo Deus ab omni temporis successione immúnis, ipsius temporis rationem in se continens —, és független az időben jelentkező változásoktól, azért megilleti őt a változatlanság — immutabilitas attr., quo omnis determinationum et qualitatum in Deo excluditur successio —;