Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

ő) legfőbb jóságából — a summa Dei bonitate —. A legfőbb jó — summum bonum — csak egy lehet. Közelebbről pedig Isten ezen egysége nemcsak aa) számi egység — unitas numerica seu numeri —, hanem ßß) faji egység — unitas specifica vei spéciéi, qualitatis — is. Más szóval az unitas numerica azt jelenti, hogy Isten csak egy — unus —, hogy csak egy individuum van, ki Isten s Istennek nevezhető; az unitas specifica pedig azt jelenti, hogy Isten egyetlen — unicus —, tehát nincsenek Isten-fajok, egyedek, mint a pogányoknál, mert Istenben általános és különös, lét és lényeg egybeesik. Ebből foly, hogy egyedül helyes hitnézet a theismus, vagyis az egy és személyes Istenbe vetett hit. Egyébiránt atheismusnakis különféle alakjai vannak: a) monotheismus, vagyis a sajátképi theismus; ß) dualismus, két ellenséges elv — jó és rosz Isten — hite ; y) polytheismus, emberi módra kigondolt istenek imádása; ő) naturalismus, természet-imádás; e) fetischismus (portugál : fetisso = varázsszer), egyes természeti testek imádása m. p. o. zebaismus — csillagimádás —, pyrolatria — tűzimádás —, zoolatria — állatimádás — stb. A theisticus világnézettel homlokegyenest ellenkeznek : a) az atheismus, vagyis az oly nézet — persuasio —, mely az istenség létét — numinis existentia — tagadja. Ennek két faja van: aa) atheismus theoreticus (speculativus), mint Isten elméleti — skeptikus vagy dogmatikus — tagadása; ßß) atheismus practicus, mint Isten gyakorlati, vagyis az életben való tagadása; ß) a pantheismus, vagyis az oly nézet — ea opinio —; mely a világot az istenséggel egy-azonosnak — ev y.ai nav —, Isten természetének — Dei natura — tekinti, Istent a világgal öszszezavarja — Deum cum mundo confundit —.