Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - V. Fejezet: A hitigazság teljességéről, vagyis a végső dolgokról

nézve nem büntetés — poena — hanem pusztán természeti esemény, átmenet, vagy másként: kapu az Örök életre — ianua ad vitám aeternam —. A balállal ugyanis az embernek csupán természeti élete szűnik meg, a lélek ellenben minden lényeges sajátságaival és működéseivel tovább él — anima tarnen superstes manet et suis operationibus extra corpus seorsim fungitur —, míglen az általános feltámadás napján — dies universalis resurrectionis — a feltámasztott testtel újra egyesül — corpus divina virtute excitatum eidem iterum conjungatur — s aztán igaz Ítéletre áll — ac postmodum homo justam judicis sententiam experiatur —. Itt azonban különösen is megjegyezzük, hogy a lélek mindjárt — statim — a halál után, tehát még a feltámadás és Ítélet előtt megnyeri lényegileg — essentialiter — a maga osztályrészét, azaz vagy boldog vagy boldogtalan állapotba jut, a szerint, amint ez életben a Krisztusban közlött kegyelmet befogadta vagy eltaszította. Nevezetesen : a kegyesek lelkei — piorum animae — Isten kezében — in manu Dei — várják a test dicsőséges feltámadását — gloriosam corporis resurrectionem — és az örök üdv teljes élvezetét — plenam aeternae beatitudinis fruitionem —; az istentelenek lelkei — impiorum animae — pedig kárhozatra mennek — credimus animas imp. damnationem suam subire —. Következőleg a lélek halál után való közbenső, közönyös és álomszerű állapotáról szóló tanok tévesek. Tevés azon r. kath. tan is, mely szerint a lelkek nem két, hanem öt különböző helyre — receptaculum — jutnak a halál után, t. i. a pokolba — inferrum —, a tisztítótűzbe — purgatórium —, a gyermekek helyére — limbus puerorum —, az atyák helyére — limbus patrum — és az égbe — coelum —. *) A lélekvándorlásról — (.i£T£(.i\pv%(úoiq y.ai f.t€T£f.ia(o*) Gerhardus (XVII, 183.) Pontificii quinque animarum receptacula fabricant: 1) Infernum, in quem ablegant animas hominum extreme impiorum; qui incredulitate, impatientia et gravioribus contra conscientiam delictis sive peccatis mortalibus ex hac vita decedunt. 2) Purgatórium inferno proximum, in quod relegant animas eorum, qui nondum plene a peccatis venialibus purgati sunt, necdum pro temporalibus poenis peccatorum perfecte satisfecerunt, in fide tarnen Christi ex hac vita discesserunt, illis tamdiu in purgatorio sudandum statuunt, donec peccatorum maculis purgatis puri et mundi in coelum subvolent. 3) Limbus puerorum, cui adsignant animas infantum non baptizatorum, qui propter peccatum originis, in quo absque baptismi remedio decesserunt, poena damni, non tarnen sensus in hac cella subterranea adficiuntur, exclusi a gaudiis coeli, non tarnen subjecti poenis inferni. Dicitur limbus, quia est quasi ora et extremitas quaedam inferni, sicut limbus vestimenti. 4) Limbus patrum,