Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.

4. Haubner Máté superintendensnek Győrött 1848. évi deczeinber hó 3-án kelt, a dunántúli evang. egyházkerület lelkészeihez s tanitóihez intézett pásztorlevele

A dunántúli Evangélikusok Superintendense egyházkerületi, lelkészeinek és iskolatanitóinak TTIDVETI Kedves testvérim és szolgatársaim a Krisztusban I Üdvezitö Urunk monda: az igaz ügynek ellensége a jó vetés közé akkor hinti konkolyát, mikor az emberek alusznak! Barátit figyelmezteté, miszerint a virasztás az ő dolguk, hogy az emberiség jóléte roszakarók ármánykodásának ne essék áldozatul! Nagy mesterünk ezen szavaiban, mint szent evangélioma sáfárlói­nak, nekünk is kijeleié kötelességünket. Kötelességünkké tette, hogy akár hitfeleink közt mint Anyaszentegyházunk hiv lelkészei, akár hon­fitársaink közt mint Honunk jó polgíirai, az igazság szent ügyét az incselkedő ellenség maszlaga ellen éber őrködésünk által oltalmazni segitsük. Akár menynyi legyen az, mit e pályán közülünk egyik is, másik is eddig tett: elhitetnünk magunkkal nem szabad, hogy ezzel feladá­sunknak már elég van téve. Leghívebb szolgálatunk által is tartozá­sunk egészének eddig csak kisebb részét róhattuk le. Népünk, részint kedves Hazánkat érzékenyen fenyegetett viharok által fölriasztva, ré­szint erélyes kormányunk egymást érő fölhívásai által ébresztgetve, nem aludt, sőt nemzetünk dühösen megtámadt legfőbb érdekeinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom