Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.

3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára

45

és ínséges sorsa által megviselve terhes kötelességeit úgy, mint ő maga óhajtaná, szeretett egyháza javára többé nem teljesítheti“, lemondási szándékát bejelenti s „lemondását elfogadtatni kéri.“ Erre a kerület, ősz főpásztorához való ragaszkodásának meleg kifejezést adva, azon jegyzőkönyvi kijelentéssel vélé elintézettnek ez ügyet, hogy „választani nem fog.“ De azon ismételten kifejezett érv előtt, hogy ő egy szent kötelességnek hódol, midőn az általa anynyira szeretett hivataltól megválik, a kerületnek meg kelle hajolnia. így Haubner i860, őszén superintendensi s lelkészi hivatalát méltó utódja, főtiszt. Karsay Sándor úr kezeibe tevén le, a magánéletbe vonult viszsza.

Élte hátralevő napjait Sopronban, egyetlen s ritka hűségű fia, dr. Haubner Rezső úr házában töltötte. Boldog, áldott évek voltak ezek is. O s méltó élettársa anynyi szenvedés és csalódás után végre nyugodt, gondoktól ment, derült napokat láttak; megdicsőitette ezeket a boldog szülői, megédesítette a hálás gyermeki szeretet. Haubner nem lett, mint anynyi agg munkása az ur szőlőjének, élő halottá.

A legmelegebb érdeklődéssel kisérte az utolsó iy2 évtizednek egyházi, politikai s irodalmi mozzanatait. Élte utolsó órájáig tartott ezen érdeklődés, mely a barátival folytatott élénk eszmecserében s folytonos szellemi munkásságban nyilatkozott. A nyugalom e derült éveit zavartalanul élvezte —• folytonosan várva, évek óta várva végóráját. Szivinditó volt a nyugalom, melylyel haláláról szólt. „Nem untam meg az életet, de nyugodt szívvel várom halálomat“, e szóval búcsúzott el rendesen barátaitól. S az ég kegyelme e kitűnő férfinak valóban csendes, boldog, életéhez méltó halált engedett. Néhány heti gyengélkedés után a végkimerülés bekövetkezett s a nemes szív 1880. szeptember hó 12-én délelőtti 11 órakor dobogni megszűnt.

Most még csak néhány oly vonást akarok kiemelni, melyeknek a fent közlött életrajzi adatok szűk keretében helyet nem szoríthattam. Haubner egészen az egyházé volt. A közélet terén kifejtett munkássága az egyház korlátái közé szorítkozott. De e téren tevékenysége oly mély nyomokat hagyott, melyek nevének, hazai protes- tantismusunk történetében, kitűnő helyet biztosítanak, Az egyházi irodalom terén is szép nevet vívott ki magának. Az „Egyházi s Iskolai Lap“ hasábjai avatott tolláról bizonyságot tesznek. Mély, beható tanulmányozás szüleménye, éles, iskolázott gondolkodásnak érett gyümölcse volt azon polémia, melyet oly szép sikerrel folytatott hu- zamosb ideig a római egyháznak egyik kitűnő tudósa, Szenczy Ferencz,