Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
akkor pesti theol. tanár, utóbb szombathelyi püspök ellen. Tárgya volt ezen, egy protestáns és egy katholikus lapban folytatott érdekes vitának az evangéliomi szabadság, mely mellett Haubner nyílt sisakkal, lelke egész erejével szállott síkra. E tudományos vita folytonos feszültségben tartá a két egyház táborkarát, mig végre Haubner, ki a theologiai s bölcsészeti tudományok egész apparátusát hozta mozgásba s a bíráló ész és az életre támaszkodó lélektani tapasztalás $ujtó fegyverét oly ügyesen forgatta, mint győztes hagyta el a küzdtért. S midőn a harmincas, illetőleg negyvenes években a hazai protest, egyház százados téli álmából felébredt s tavaszi élet kezdett az egyház ereiben is pezsegni, ő, ki eddig szűk körben már félig végezte volt a munkát, melyet az öszszegyház terén most akartak megkezdeni, — ő egyike volt a legelsőknek, s tekintve múltját, egyike a legjogosultabbaknak is, kiknek ajkairól hangzott a szó : tegyünk, gyógyítsunk, építsünk! Ekkor pendült meg a két protestáns testvérfelekezet egyesülésének, az uniónak eszméje is. Gróf Zay, a kitűnő miveltségü, egyházát, hazáját egyiránt forrón szerető evang. mágnás, állott e mozgalom élén. Haubner lelkesülten csatlakozott e mozgalomhoz, ő irta az unió érdekében megjelent kátét, melyet — reméljük — a jövő fog érdem szerint méltányolni. Különösen egyházi beszédei szerkesztésében igazolta magát Haubner mint „mester Izraelben.“ Beszédei, tartalmi tekintetben magvasak, szorosan a szöveghez csatlakozók; a logikailag teljesen rendezett s beosztott eszmék a gyakorlati élet érdekében vannak értékesítve; alaki tekintetben világos, egyszerű, népszerű, de csinos nyelvezet jellemzi. E mellett Haubner egész egyéni jellemét tudta beszédeibe belevarázsolni, úgy hogy azok az eredetiség, a vonzó, mindenkire egyiránt ható eredetiség jellegét tükröztetik viszsza. Különösen remek beszédeinek részekre való felosztása. Az ezt feltüntető tételeket oly alakba öltöztette, hogy frappáns, megkapó jellegüknél fogva a figyelmet lekötötték s az eszméknek érdekes kifejtése s korszerű alkalmazása azt mind végig lekötve is tartotta. Ennek kell tulajdonítani, hogy szónoklatai mindig mély, tartós benyomást tettek s ámbár kérlelh etlen szigorral ostorozta a bűnt s sokszor puritán nyíltsággal utalt környezete ferdeségeire, — tán egyetlen egyszer sem hangzott el ajkairól az ámen a nélkül, hogy szava viszhangot ne ébresztett, közbeszéd tárgyát ne képezte volna. E sorok írója Haubner szószéki tevékenységével csak akkor is46