Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
35 sőt megvetette azt, ha az igazság árán kellett volna megvásárolnia. Ő pásztori gondját s befolyását az egyes családokban, a legelőkelőbbekben is, tudta érvényesíteni. Itt egy magára hagyott özvegy s árva érdekében szállott síkra a nagyszámú rokonok jogtalan igényei ellen; ott a halálós ágy szélén hallatá a béke komoly-nyájas szavát, nem nyugodván, mig a haldokló atya megbocsátó jobbját nem nyujtá a vele viszályban élt gyermekeknek; majd egy szegény árva tanuló ifjú neveltetése érdekében zörgetett az előkelők ajtaján ; majd latba vetette tekintélyét, midőn az apai önkény, az anyai hiúság, a gyermek hajlama, egyéni joga s becsülete rovására, parancsszavát érvényesiteni törekedett. Hogy ily közvetítő szerep nem találkozik mindig elismeréssel, az természetes. Hisz mindent elnéz a világ, csak egyet nem, ha önérdekét, hiúságát támadják meg. S ezt tette Haubner tartózkodás nélkül. Nyíltan fejezte ki nézetét, leplezetlenül nyilvánította célját s megnevezte a bűnt saját nevén. Voltak ellenségei, de ezeknek száma — tiszteletére legyen mondva a győri gyülekezetnek — felette csekély volt. Mig hívei részéről gyermeki bizalomban, Győr egyéb felekezetű polgárai részéről kiváló tiszteletben nyert kifejezést azon erkölcsi hatalomnak elismerése, melyet Haubner áldott tevékenysége képviselt. E hatalomban kell keresnünk egyedüli okát azon szívélyes baráti viszonynak, melyben az evang. egyházért, annak jogai s szabadságáért élő-haló „prédikátor“ a püspöki székváros róm. k. papságához állott. Feltűnő, tán páratlan jelenség, hogy az a Haubner, ki a kath. egyház egy nagyhírű tudósával huzamosb ideig toliharcot vívott, Stankovics püspök házánál egyike volt a legszívesebben látott vendégeknek. Páratlan jelenség, hogy egy lutheránus superintendens egy kath. püspök diszfogatán tartja bevonulását hívei körébe ! Stankovics püspök nem volt Nikodémus, — ő Plaubner iránti tiszteletének nyíltan adott kifejezést. Házánál ismerkedett meg Haubner a hazai kath. egyház legjelesebb embereivel, a többek közt Albach-al, a nagyhírű szónokkal, kinek egyházi beszédeit örömmel hallgatta, kinek fenkelt szelleme iránt rendkívüli tisztelettel viseltetett. S e ritka jó viszonynak jó hatása volt Győrben a felekezetközi viszonyokra is. Legalább nincs példa arra, hogy ez időben ott az uralkodó egyház a többi felekezetek szabadsága rovására érvényesítette volna hatalmát, sőt egészen a legújabb időkig is, Győr azon városoknak egyike, hol súrlódás a felekezetek közt nagyon ritkán merült fel. 3*
