Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

bérencz féktelen zsoldosokat, kik a helyett, hogy a félhold katonáin hűtötték volna verőket, a szegény magyarokat rabolták és kínozták, — s e szomorú történeti képhez ecseteljük még a reformatio elleni ördögi törekvéseket s a protestánsok véres üldöztetését, — s könnyen elképzelhetjük szegény magyar hazánk akkoriban mostohánál is mostohább gyászos állapotát s kínos helyzetét. Az eként becsmérelt népjog, s önkényileg kijátszott szabadság Bethlen erdélyi fejedelem szárnyai alá menekült. Bethlennek legtisztább törekvése volt —-távol minden bosszúállási szándéktól — az esküvel biztosított, de eltiport alkotmány s vallási szabadság visszaszerzése. Ez volt a czél, mely felé Bethlen evezett; ez volt szíve érzületének ikergyermeke, melyeket pelikánként, ha kellendett, még saját vérével is ápolni kész volt, s értök éltével is áldozott. A kis tér, melyen mozoghatott, a csekély eszköz, melylyel rendelkezhetett, igaz ugyan hogy megkötötték elszánt lelkének bátor röptű szárnyait; de hogy ő daczára ezen anyagi korlátoltságnak, az európai események színpadán a neki jutott legjelentékenyebb szerepnek annyira megfelelni tudott, — nem bizonyít-e ezen körülmény Bethlen rendkívüli szellemi képessége mellett? — Az anyagi ero hiányait szellemével pótolta, — legtekintélyesebb vívmányait, csekélyszámú seregének vitézsége mellett, legtöbb esetben államférfiúi bölcseséggel eszközölte,'— a kínálkozó körülményeket magába rejtő mély belátással, férfias kitartással s leigéző nyugalommal czéljainak sikerítésére kihalászni igen ügyesen tudta. Bethlennek vétkül rovatott az fel, hogy a törökkel, mint a keresztyénség esküdt ellenével, szövetkezett. De két tűz közé szorulva — s osztrákhoz közeledése által nemzete s vallása érdekeit még nagyobb veszélynek kitéve látva — tehetett-e ennél egyebet ? S nem szégyenítette-e meg akkori időben a keresztyén bécsi kormányt — mely nemzeti és vallási türelmetlenségének annyi égrekiáltó embertelen jeleit adá — a muhamedán török, ki az évi adónak pontos beszolgáltatásán felül a magyarok alkotmányos s vallásügyével mitsem törődött, sőt még a meghódolt megyék rendéit az országgyűlésen megjelenéstől sem tiltá el ? Bethlen többek közt, egy Eszterházyra irt levelében így nyilatkozik. „Hogy az emberek a legszélsőbb szükségben rendek ivűli segédei em után is nyúlnak, ez nem egyedül az én „találmányom. I.Rudolf a ta tárokat — I-ső Ferencz fran-