Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

czia király meg a törököket hívta segítségül, s hasonlót „tettek sokan mások. Isten a tanúm, h ogy a kényszerűség­hői léptem ez ösvényre. Azoknak baráti keze után kell „nyúlnunk, kik azt felénk nyújtják. Hogy mi vagyunk-e „ennek okai vagy mások, a felett istent illeti az Ítélet, „mert mi ebben el nem igazodhatunk." Bethlen ha mindjárt a törökkel szövetkezett is, de azért a török vad uralomnak nemcsak hogy részese nem lett, sőt inkább szívből gyűlölte azt — mint a mely a még egy század előtt annyira viruló Magyarhont barbár bánásmódjával élettelen vázzá sülyesztette. S érdemlett-e Bethlen osztrák részről szemrehányásokat? Nem nyújtá- e oda Bethlen segédkezét a császári kormánynak, s nem. ajánlkozott-e közreműködésre a töröknek magyar határokon túl, délfelé kiűzetésére ? Mily nagy horderejű volt pedig Bethlennek ezen aján­lata ! Az ily egyesített összműködéssel a magyar nemzeti fejlődés s mű­velődés, a török elnyomatás alól felszabadulhatva, békóit lerázhatta — s a Középeurópa élete fölött függő félhold Damokles kardja eltávolítat­hatott volna. De nem vettetett-é el Bethlennek eme terve a magyar ellenes osztrák reactiótól? Sőt mi több, nem nyujtogatta-é ez magyar­gyilkoló pókszálait egész a török kabinetig, hogy ezt titkos úton maga részére csábítva, a magyar nemzetet két oldalról egész örülésig kor­bácsolhassák, hogy ez végtére kínoktól elkábultan, alkotmány s vallás­szabadságának önkéntes feláldozásával magát az osztrák karjaiba vetni kénytelenítessék. Az osztrák kormánynak II-dik Ferdinand császár alatt systemává emelt törekvése oda volt irányozva, hogy Magyarhon önál­lásától megfosztatva, az osztrák birodalomba olvasztassék — ha e szán­déknak a nemzetiségökre büszke magyaroknak vérén, bebörtönöztetésén, gályarabságán, s kegyetlen eltiportatásán is kellett volna megvásárol­tatnia. Ezen kormány ellen, mely Magyarhon politikai élete ellen tört, — s mely a magyar hazafiságot, a nemzeti alkotmány emez erős bás­tyáját, hogy ezt légbe röpíthesse, oly ravaszul aláaknázgatta — mon­dom, ezen kormány ellenében Bethlen igen csekély sereggel rendelkez­hetett, s az ellenség törekvéseit csakis kitartó elővigyázattal s elszánt hősies védelemmel hiúsíthatá meg. — E két részről igen egyenetlen volt a harcz.Az osztrák nagy számú seregekkel rendelkezett.Vad, zsák­mány után szomjúhozó, halált lenéző csapatok ezerével sorakoztak a még vadabb, vakmerő, de a hadviselésben jártas tábornokok vezérzászlai

Next

/
Oldalképek
Tartalom