Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

Előszó

Elhamvadt a magzat hó' szerelme, Nincs magasra vívó szenvedelme, Jégkebelben fásult szivet zár. így lön, hogy a magyar protestáns nép, mely egykoron nem eredménytelenül intézé egyházi szorultságában vagyonos hitrokonaihoz esdő szózatát, számban megfogyva, egyházi szükségeinek fedezhetésére nézve egészen napjainkig leginkább saját szegénységére, buzgósága- s áldozatkészségére van utasítva. És innen magyarázandó az, hogy akár uj templom-, paplak- vagy iskolaépítésre, akár a meglevők tatarozására, akár más egyházi szükségre segélykéregető kopogtasson ajtainkon, kérdezősködés nélkül is tudhatjuk, hogy az — protestáns. Áldassák az egyház Urának szent neve, hogy a magyar evangélikus mindkét felekezetű népben mindeddig fenntartotta a buzgóságot és áldozatkészséget, mint hatalmas tényezőit a protestantismus fennmaradásának e hazában, azon lelkes vagyonosbak mellett, a kijs az oltárra áldozatot hozni képesek is, hoznak is!. E segélyforráshoz folyamodott a Váczon nem rég keletkezett ágostai vallású evangélikus gyülekezet is, és, miként az e könyvben közlött rövid történelme tanúsítja, nem eredménytelenül. Isten segélye s a buzgó hitrokonok áldozatkészsége által sükerült, a kezdet nehézségei daczára, szép beruházásokat máris eszközölnie. Ámde kitűzött czéljától s az óhajtott révparthoz jutástól részint tagjainak kevés száma, részint a reá nehezült pénzbeli terhek miatt még nagyon távol van. Ily súlyos körülményei közt újra a hitrokonok jószívűségéhez folyamodni kényszerült, ez úttal azon különbséggel, hogy az anyagi támogatást szellemi viszontajándékkal ohajtá meghálálni némileg. Ez indoka a jelen könyv közrebocsátásának. Ezen irodalmi vállalat megindítása- s végrehajtásával csekély személyemet tisztelte meg a váczi hitrokonok nagy becsű bizalma. Tervünk lőn : olvasmányt adni, melyből a magyar protestáns nép is, • szabad óráiban, habár csak töredékesen, ismergesse kevés öröm mellett annál többször hányatott és sanyargatott egyházának múltját. Olvasóinkul hítrokonink zömét óhajtjuk; ez oka, hogy a közlött, ujdonszerűséggel meg nem lepő czikkekben nagyon kevés van, vagy talán épen semmi sincs, a mi tudósaink előtt egészen ismeretlen volna : de van, a mit nem egy hitrokonunk, talán szerénytelenség nélkül állíthat-