Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

térítésnél Pázmánnak nyájas-megelőzőleg segédkezet nyújtott a bécsi kormány, holmi csáberejfí ajándékokkal s remény dús kilátásokkal kecsegtetvén a protestáns renegátokat. — S szavát, hogy ezen eszközzel is a térítgetési czélt mentől hathatósabban előmozdíthassa, be is váltotta. Igy lett Homonnay, á protestáns kitért, zempléni főispánná. Homonnay hogy magát uj hitsorsosinál behízeleghesse, s azoknak bizalmát magának kivívhassa, egy jezsuita collegium megalapításán dolgozott , s előbbi protestáns hitrokonit megkettőztetett dühhel üldözte, sanyargatta. Homonnay, amint alantabb látni fogjuk, annyira elvetemedett, hogy kebléből a hazaszeretet szikráját is kioltva, magát a legocsmányabb czél elérésére, a bécsi kormánytól legundokabb eszközként felhasználtatni engedte. A katholika pártnak tehát a protestáns egyház zsolnai szervezkedése szemet szúrt. Előre érezte, hogy azon egyházakra, melyek a zsolnai határozatok értelmében szervezkednének, és áz onnan folyó jövedelemre csak keresztet vethet, nem maradt tehát egyéb hátra a katholika pártnak, mint szintén az alája rendelt protestáns egyházak szervezéséhez látnia. A katholika párthoz még hűségesen ragaszkodó visszamaradtak biztosítása, s az elidegenültek visszacsábítása volt azon czél, melyet Forgách, a prímás, magának kitűzött, midőn 1611.-ben Nagyszombatra egyházi zsinatot összehívott. Egyelőre úgy látszott, mintha csak a papi rend uj átalakulását tűzte volna ki e zsinat teendőjéül, s ennél több csakugyan napvilágot nem is látott, mi a zsinat felemlített szándékát némileg megerősíteni látszott. A nagyszombati közrebocsátott zsinatintézkedések értelmében, a papi teendők s kötelességek egyöntetű zsinórmértéke kitüzetett; a nős papok (s ezek ez időben még számosak voltak) egyházból kirekesztéssel fenyegettettek; az úrvacsorának kétszín alatti kiszolgáltatása, mint népámítás, betiltatott; s azon képzettségi követelmények, melyek a megválasztandó városi és falusi papoknál igényeltettek, közelebb meghatároztattak. Ezen utóbbi intézkedésnek indokul szolgált azon tapasztalás, hogy csak a papok tudatlansága s mindig nagyobb elbutulása oka, a népek szitásának a reformatióhoz, jól tudván azt, hogy a lelki világosság a reformatio legjelentékenyebb rugója, melyet ők papjaikban egyensúlyozni kívántak. A nagyszombati zsinatintézkedésekből ennyi merült a felszínre,