Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

de hogy titkosan egy károsabb fa is vert ott gyökeret, ez gyümölcsei­ről csakhamar fölismertetett. Nemsokára Győrött és Szakolczán a katholikusok három megvá­lasztott protestáns papnak a városba bocsáttatása ellen tiltakoztak. B sérelemért a király elé menesztett kérelmökre azon választ nyerték : „miszerint a katholikusok nem kényszeríthetők, hogymás idegen vall ásfel eke z etü lelkészeket falaik közt megtűrni k ény te 1 enít e s s e ne k." Egy.kath. zólyomi esperesnek meg védirat kiadatni rendeltetett, melynek erejénél a politikai hivatalok őt, a protestáns egyházak hiva­talos látogatási kőrútjában, támogatni utasítattak. Ezen égre kiáltó önkényes kijátszása a protestáns jogoknak, nagy zavarba hozta a pro­testánsokat, s villámként sújtotta, s fájdalmas keserűséggel elárasz­totta keblüket azon való hír, hogy túl a Dunán hitrokonaik nem elég, hogy nyilvános istentisztelet alatt háborgattatnak, de még templo­maiktól is megfosztatnak. — A protestánsok jogaik-és hozott tör­vényekre utalva, hiában folyamodtak a kormányhoz, hiában kértek, itt mostoha kebelre és süket fülekre találtak. Ily történtek után kétsé­get sem szenvedett, hogy a reactio, a protestánsok üldözésénél minden törvénytelen erőszakos eszközökkel szabadon rendelkezhetett, s legfel­sőbb helyütt ótalom alá vétetve, protestánsok elleni garázdálkodásaiban elő is segítetett. A protestánsoknak tehát elleneik részéről ily ősszműködő veszély ellen szintén tömör egészszé kelle olvadniok, hogy össze tett vállakkal a reactio nyers nyomásának ellentállhassanak s egy szívvel és lélekkel lelk­isméreti szabadságukat, s elődeik vérével kivívott s megszentelt törvé­nyes egyházi s vallásörökségüket megvédhessék, megóvhassák. E czél­ból ült egybe a bicsei superintendensi gyűlés, hogy eleve tanácskozhas­sanak az elszigetelt erők összesítése, s az erőkkel mikénti rendelkez­hetés felöl. Hason feladata volta szepes-váraljai zsinatnak,melyet a ná­dor rokona, a protestáns egyház kebelébe ismét visszatért Thurzó Kris­tóf, hívott össze. Ezen zsinat azt eredményezte, hogy Szepes és Sáros­vármegyék szintén a zsolnai zsinat határozataihoz szegődtek, s azon­nal superintendensválasztáshoz hozzá is fogtak. Feltűnő, hogy Thurzó Kristóf ez időtől három hónapra meghalt. A protestánsok továbbá meggyőződvén, hogy a reformatio életfájának törzse, a tudományos fel­világosodottság, csak jól elkészített talajon verhet erős gyökeret, e

Next

/
Oldalképek
Tartalom