Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

enyedi) academia iránt tanúsított, melynek javára s fenntartására e következő hagyományokat tette: 1) Nagy-Enyed nemes mezővárosa minden taksáiból való jövedelem, s ugyanazon város egész határán való terméseknek tizede. 2) Nagy-Enyed varosa körül fekvő Fel-Enyed, Musina, Kis-Orbó, Miriszló, Décse egész falucskák; nem különben Hidas, Besenyő és Henningfalva falukban fekvő rész-jószágok. 3) Szabad királyi Debreczen, de még akkor mint mezővárosnak, évenkint mintegy 2000. forintra felmenő taksája. 4) A tokaji hegyfokon (úgynevezett: Hétszőllő) fekvő, akkor több ezer forint becsű árú szó'llőhegy. 5) Fejedelmi clenodiuma, 9000. tallérra becsülve. 6) 20,000. magyar forint kész tőkepénz. Ha figyelembe vesszük a mostani és akkori kor közötti pénzérték különbségét, mindenesetre fejedelmi ajándék. Költségén több jeles tehetségű ifjú járta meg a külföldet is, ilyen volt atöbbi között Geleji Katona István, ki szép utazásokon kivül az academiai pályát Heidelbergben végzé. Viszont arra is volt gondja, hogy a Németországon virágzó tudományosság a közvetlen kútfők által terjedjen Magyar- és Erdélyországon, s épen ezért élete utolsó éveiben még Alsted, Bisterfeld és Opitz hivattak meg általa a gyulafehérvári academia tanszékeinek betöltésére. S végül, hogy még egyet említsünk, a reformátusok nagy zsoltára, sok egyéb kincsek között egy nevezetes szent éneket tartalmaz, ezen sorral kezdődőt: „Gyakorta való buzgó könyörgést Mván az Isten." Ezen szent ének szerzője a fejedelem, iktári Bethlen Gábor, Magyarország választott királya. S igy elmondván némelyeket e jeles férfiú életéből, azon véleményben vagyunk, miszerint méltán visszautasíthatjuk mind azon vádakat, melyekkel Őt egyoldalú vagy elfogult történészek illették, s melyek oly igen ellenkeznek a kortárs sokkal hivebb rajzával, ki róla azt mondja: „Eszes, vitéz, kegyelmes, liberális, takarékos, munkában fáradhatlan, haszontalan dolgokban idejét nem töltő, külsőkép tekintetiben oroszlán, conversatiójában nyájas, józan életű, isteni szolgálatban nem külsőképen tettető, de buzgó, szegényeken és könyörgőkön könyörülő, egyházi rendeket tiszteletben tartó, tápláló, ekklézsiákat építő, segítő, alapitó, tudós emberek conversatiójukban, dis-