Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

putátiók hallgatásában gyönyörködő, az hazafiaknak atyjok, az vitézlő rendeknek mind jó tanítójok s mind tükörök, de édes atyjok is; megharagudni tudó, de azt megmértékelő, haragot nem tartó, nem kegyetlen s vértszomjazó, hanem megengesztelődő ; künn a közönséges helyen magát nagy authoritással, benn pedig házában, belső szolgái közt magát nyájas szelídséggel viselő; fő lovakban, fris öltözetekben, muzsikában, építésekben, fejedelmi vendégségekben, s néha tánczokban is, de nem részegséggel, mértékletesen gyönyörködő." *) S így, ha midőn ő róla emlékezünk, ha tekintetbe vesszük korát, állását, körülményeit, helyzezét: ha ezekben intézett munkásságát figyelemmel kisérjük, bármely párthoz vagy felekezethez tartozzunk is, ha őszinték és elfogulatlanok akarunk lenni Ítéletünkben, azt kell róla mondanunk, hogy iktári Bethlen Gábor azon férfiú volt, a ki igen sokaknak háláját, mindeneknek pedig tiszteletét érdemli. m. Bethlen Gábor kora. Roth Mártontól. Bocskay István, a magyarhoni protestánsokra oly kedvező bécsi békekötés szerzője, elhunytával a protestánsok aggódtak attól tartva, hogy jeles vezérök sírba szálltával, dicsőségesen kivívott jogaik mellőztetni vagy ravaszul kijátszatni fognak. Mátyás főherczeg ez időben magát megkoronázandó, Rudolfot a trónról lelépni kényszeríté, ehez a hazának tett szolgálataiért nagy reményt s igényt táplálván; s e czélból az ország rendéit 1608.-ban Pozsonyba összehívá. De a rendeket összehívó levélben a „királyválasztás" még csak szóba se hozatott, meg sem pendítetett; mi azon aggodalomnak nyújtott tápanyagot, hogy Mátyás is a Miksa s Rudolf elődeitől követett önkény-kormányrendszert szintén magáévá tenni s a szabad királyválasztási jogot a rendektől megvonni akarná. Apro*) Kemény. Önéletírása 147.