Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

eljárása ellen, mint mely a törvény ellenére a vegyes házasságok akadályozását czélba vette, tiltakozzanak s fenyítést szorgalmazzanak az országgyűlésen; valóban 1840.-ik évjanuarhó 20. 21. és 22-diknapjaiban felmerült ezen tárgy a kerületi ülésekben. Beöthy Ödön volt a kezdő szónok e tárgyban. — Beszéde, melyet az alsóház feszült figyelme között tartott meg s hosszú éljenzése között befejezett, egész terjedelmében így hangzik: — „Az emberi nem szerencsétlenségei közt nem legutolsó helyen áll az, hogy a legüdvösb intézkedéseket azon korszakban, melyben létrehozattak, élvezni alig lehet. Leginkább beteljesedett ez a vallás tárgyánál, mely eredetére oly mennyei, az emberiségre oly jótékony, mégis, noha már a 19.-ik százat irjuk, nem éldelhetjük ennek jótévö áldásait. Azon vallásbeli rázkódtatás, mely kelettől nyugotig az egész világot keresztül futotta, Magyarországban is tapasztaltatott, hol mintegy második keresztséggel váltatott meg a vallás gyakorlatának szabadsága. — Midőn küldőim a mult országgyűlésen azon vallásbeli sérelmeket, melyek az 179%; 26. törvényczikk alkotása óta történtek, és a melyeknek orvosoltatásáért oly sokszor tétettek folyamodások a felséghez, általam itt előadatni parancsolák, azon édes reménynyel voltak, hogy azoknak felterjesztésében mind a két tábla megegyezend, ő felsége pedig az ország lakosainak aggodalmát megszüntetni fogja. Azonban máskép vala ez a végzet által elrendelve; vigasztalás nem érkezek; de még sem csüggedénk, mert azt hivők, hogy nem sokára ismét eljön azon időszak, melyben azok orvosoltatni fognak. Ily sérelmek közepett alig valánk képesek csak gondolni is, mi a lefolyt évben történt, midőn a nagyváradi püspök Laicsák Ferencz urmart. 15.-érol egy pásztori körlevelet bocsátott ki egyházmegyéjében, mely külső szinét tekintve oly szelid szavakba van öntve, hogy alig lehet szelídebbet képzelni; mert hiszen s

lehet-e valami természetesebb, mint hogy az, ki híveire felügyelni tartozik, azokat a vallásban mint az erény legbiztosb ösvényén meg kívánja tartani. De sajnosán tapasztalok, miképen ez csak egy rövid ideig tartó csalódás volt, mert lehetetlen reá nem találni ezen körlevélben azon czélra, miszerint az a vegyes házasságok tökéletes megszorítására van intézve. — Általában a házasságról szólni nem feladatom, én theologiai s dogmatikai kérdéseket e helyen vitatni nem szándékozom, de legyen szabad nekem azt azon viszonyban felvenni, mint az a polgári