Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

társaságban áll. — A házasság azon gyöngéd kötés, mely férj és nö, szülék és gyermekek kölcsönös boldogságának elérhetése végett köttetik, mind megannyi kis társaságok, melyeknek boldogságán az egész nagy álladalom mint nyugvó ponton fekszik. — A sziveknek kölcsönös szeretetén alapuló ezen kapcsolat a mennyben köttetik, s így nem emberi ész szüleménye: ha a polgári társaság azon tekintetéből veszszük is azt, miszerint alig lehet nagyobb bünt elkövetni, mint ezen kölcsönös szereteten épült házi életet megzavarni. És ime tek. ERd! ezen pásztori levélben nyilván kimondatik, hogy a főpásztor azon őrködésnél fogva, melylyel a hívekre felügyelni tartozik, inti és figyelmezteti őket, hogy a vegyes házasságtól óvják magokat, a lelkipásztoroknak pedig meghagyja, hogy ha reversalisok nem adatnak, az áldást tagadják meg. Megvallom, erkölcsi szempontból indulva is ki, nem képzelhetem, mennyire legyen az áldás megtagadása a vallás elveivel egybekapcsolva, minekutána a mindenható ur isten fia által bennünket azon vallásra tanított, hogy ne átkozzunk, hanem áldjunk, ne üldözzünk, hanem tűrjük el minden embertársunkat magunk mellett. — Nem foghatom meg, miként lehet idvezítőknek ezen tanítását arra magyarázni, hogy a vegyes házasságoktól az áldás megtagadtassák. Alig szülhetett valami nagyobb ingerültséget, mint ezen pásztori levél, mert midőn egy áliadalomban, hol mindenki a törvény oltalma alatt lépett ily házasságra, egyszerre a legnagyobb béke közepett egy ily pásztori levél felkél: lehetséges-e, hogy fel ne riaszsza a legszentebb érzéseket? szélylyel ne szaggassa a családi kötelékeket? nem lehetnek-e a leggyászosabb következései az ily felszólításoknak? Nyújtott ugyan később a püspök ur egy felvilágosítást a megyéhez, de ez a botrányt még tetézte, mert a többek közt ezt mondja: most, midőn már huzamos évek óta békeség uralkodik hazánkban, midőn kölcsönös bizodalom és egyesség létez a külön felekezetű polgárok közt: 1 most van ideje megtudnunk, mit adhatunk és mit várhatunk egymástól. Tek. Rendek! mikor béke közepett egy főpap, az istennek felkent szolgája, felhatalmazottnak érzi magát, hogy a tüzes üszköt kör zinkbe lökje, abékeséget és egyetértést tőlünk száműzze, lehet-e ezj elhallgatnunk ? Ha mindezeket nyugot lélekkel tekintem, lehetetlen, kogy ezen