Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

nem gyűlölt inkább, mint azt, ki őt kötelességeire elég vakmerő volt figyelmeztetni. Bethlen Gábor keserves szívvel tapasztala az uj fejedelem ezen tulajdonainak nyilvánulását, s még a kegy vesztéstől sem tartva, hazája javáért,számtalan ízben kérdőre vonta a fejedelmet tetteiért, hibáira s azok rettenetes következményeire figyelmeztetvén. Zsarnokok semmit sem gyűlölnek annyira, mint az őket vádoló igazságot, senkit sem hajlandóbbak üldözni, mint az igazat kimondó barátokat. így lőn, hogy Báthory csakhamar megfeledkezvén Bethlennek érette tett minden szolgálatáról, annak legüdvösebb figyelmeztetéseit megunván, megvetvén: nemcsak gyanúsítani, hanem üldözni is kezdé. Mondják, hogy Bethlen Gábor fényes vendégséget adván egykoron Szebenben a fejedelem tiszteletére, midőn ez a lakoma végeztével a felházból eltávoznék, az egyik lépcső köve megingott, — s a fejedelem — talán mámoros is — kevésbe mult, hogy alá nem zuhant. Mi természetesebb, mint hogy Báthory a szász háztulajdonos e gondatlanságában, Bethlennek az Ő élete ellen irányzott merényletét szemléié, s most már Bethlen veszte el volt határozva gyanakvó szivében. Bethlen Gábor azonban idejekorán sejtvén a fejedelmi gyanú veszélyes voltát, haladéktalanul távozott Erdélyből, s először is a temesvári basánál keresett menedéket. Itt azonban Báthory fondorkodásai és ármányai ellen — ki orgyilkosokat küldött utána — teljes biztosságban magát nem érezvén, Budán keresztül, Nándorfehérvárra sietett, onnan pedig Drinápolyba, hol a nagyúr e tájtt épen időzött. Báthoryt megfélemlíté Bethlen menekvése, s kiváltképen azon szívesség, melylyel a menekült a fényes kapu részéről találkozott. Sejté, hogy a töröktől pártfogolt Bethlen el fogja vonni tőle a portának védelmét, s ennek ellenében semmit sem tartott czélszerűbb eszköznek, mint a bécsi udvarban keresni támaszt, ugyanazon hatalomnál, melylyel csak kevéssel előbb veszedelmes versengésbe, sőt vérengző harczba volt bonyolulva. Végvesztét azonban semmi sem siettethette volna inkább , mint azon eszköz, melyhez mentőszer gyanánt folyamodók. A török attól való féltében, hogy ha Báthory még sokáig ül Erdély fejedelmi székén: e tartomány fölötti véduraságát s befolyását elveszti, mig előbb Báthory saját emberét — a Bethlen befolyását ellensúlyozandó Géczyt tette Erdély fejedelmévé — most, ennek kísérlete meghiúsulván, Bethlen Gábort nevezé ki az erdélyi főméltóságra.