Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

A kinevezést tényleges segély is követé, s Bethlen nagyszámú török és tatár haddal indult Erdély felé. Báthory hirét vévén a közelgőnek, nem mulasztá el követei által minden áron megbékülésre birni a portát: azonban mindhiába! Kisérlotei sükertelenek maradának, s igy mit volt tennie, táborba szállott a közelítő ellenség ellen. „De sem a hajdúk — mondja a chronista — sem a nemesség, sem a székelység, sem senki más nem megy vala szívesen , hanem csak immel-ámmal kedvetlenül; s a ki odament is, csak elfutó módon volt ott." Báthory sejtvén bizonyos veszedelmét, tulajdon hadának kedvetlenségétől ép oly mértékben tartva,mint az ellennek 80,000. számától: titkon Nagyváradra szökött, ha talán onnan — nyugati segedelem mellett — sükeres támadást intézhetne a támadó kelet ellen. Törekvése meghiúsult, — sőt october 27-kén, alkonyi órában egy kirándulásából visszatérve Várad felé, — a Pécse patak mellett Szilasy János és Ladányi Gergely") hajdú kapitányok által megöletett. Négy nappal ez esemény előtt Kolozsvár fejedelemválasztó gyűlést látott falai között. Hogy a választás formalitása megtartassák, két jelölt vala: Szilvásy és — Bethlen Gábor. „A rendek — irja a remek tollú Horváth Mihály — oct. 23-kán, egyező értelemmel Bethlent kiálták ki fejedelmüknek. A következő napon az új fejedelem az elébe szabott tiz pontra felesküdött, fogadván, hogy a három nemzet jogait és szabadságait, polgári s egyházi törvényeit pontosan megtartja, a fényes Porta iránt magát oly engedelmességgel viseli, hogy az országnak onnan romlása ne következzék; a római császárral, Magyarországgal, a moldvai s havasali vajdákkal a jó szomszédságot s békeséget megőrzi; tanácsosait mind a három nemzetből választja; a szabadválasztási jogot fenntartja, s a fényes Porta által is megerősítteti; az ország által meghatározandó czímet nem változtatja; a Báthory által elpazarlott fejedelmi javakat s jövedelmeket visszaszerzi." De a török barátság — fájdalom — itt is csak olyannak bizonyult be, a minőnek előbb és utóbb akárhányszor. A segély hadak, az ellen üldözésének örve alatt, dúlva rabolva barangolák be az országot, s mintegy 25. ezer foglyot vittek rabszolgákúl magukkal. Szép jellemvonása Bethlen lelkiismeretességének, hogy e foglyokat utóbb — számos történeti tanúság bizonysága szerint — nagy részben visszaváltotta. *) Szalaynál IV. köt. Nadányi.