Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

Homonnayban volt annyi tisztelet a gyermekes aggastyán iránt, hogy most még nyilt ellenségeskedésbe nem akart bocsátkozni vele, — s ezért Bocskay kincseit és ezek között a törőktől nyert koronát magá­hoz vévén, néhányad magával haladéktalanul visszatért. Bethlen Gábor nem volt ily nyugalmas szemlélője Rákóczy Zsig­mond fejedelemségének. Gyenge fejedelemben a szent ügynek kocz­káztatóját látván a lánglelkü fiatal férfiú, elkövetett mindent, hogy ha már ő maga nem juthatott Erdély trónjára Homonnay ellenében, olyan erőt emeljen arra, mely a gyenge öregénél ehez sokkal méltóbb le­gyen. Sajnos, hogy választása ép olyan férfiura esett, s pártfogására épen azt méltatá, a kiben lett volna talán képesség, de hiányzott me­rőben a jó akarat. Bethlen, Báthory Gábort óhajtá Erdély fejedelmi székén látni Rákóczy Zsigmond helyett. Ő, a magyarországi hadjáratok alkalmával még Bocskay korából tanulta ismerni és tisztelni e férfiút, ki alábbrendelt szerepben talán egyik kiváló nevű hősévé lesz vala a nemzetnek : mig ellenben maga a főhatalomra jutván, Erdély történelmének egyik legsötétebb pont­ját képezi. Báthory Gábor, a mellette buzgólkodó Bethlent maga iránt lekö­telezendő, az aranyos-medgyesi urodalommal ajándékozá meg. Beth­len Gábor csakugyan annyira buzgólkodott Báthory mellett Rákóczy ellenében, hogy ez — midőn az izgató a székelyek serkengetésére in­dulna — elfogatá, s kevésbe mult, hogy halálra nem Ítélte. Rákóczy Zsigmond végre azonban még is engedvén jobb sugal­latainak s a bölcsebbek tanácsának: a fejedelemségről lemondott s Magyarországban levő birtokaira vonult. Rákóczyt csakugyan Báthory Gábor válta fól a fejedelmi széken — s el lehet mondani, talán egyesegyedül Bethlen Gábor fáradhatat­lan munkássága következtében. De a gondatlan választás büntetése el nem maradhatott, s be is következek a választottnak hálátlansága által. Báthory Gábort a törökök széltében B üelikirál tt-nak nevezték, a mi „Bolond-Király"t jelent. Nem elég találó kifejezés, mert kevés. A mily csüggedetlen, a mily ernyedetlen kitartású a veszedelem idejé­ben , ép oly hihetlenül könnyelmű, elbizakodott vala a szerencse mo­solygásai között. A legfeslettebb életű, ki alattvalóinak családi boldog­ságát annyi esetben romba dönté, a legzsarnokiabb őnkényü, ki senkit

Next

/
Oldalképek
Tartalom