Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.
II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos
Homonnayban volt annyi tisztelet a gyermekes aggastyán iránt, hogy most még nyilt ellenségeskedésbe nem akart bocsátkozni vele, — s ezért Bocskay kincseit és ezek között a törőktől nyert koronát magához vévén, néhányad magával haladéktalanul visszatért. Bethlen Gábor nem volt ily nyugalmas szemlélője Rákóczy Zsigmond fejedelemségének. Gyenge fejedelemben a szent ügynek koczkáztatóját látván a lánglelkü fiatal férfiú, elkövetett mindent, hogy ha már ő maga nem juthatott Erdély trónjára Homonnay ellenében, olyan erőt emeljen arra, mely a gyenge öregénél ehez sokkal méltóbb legyen. Sajnos, hogy választása ép olyan férfiura esett, s pártfogására épen azt méltatá, a kiben lett volna talán képesség, de hiányzott merőben a jó akarat. Bethlen, Báthory Gábort óhajtá Erdély fejedelmi székén látni Rákóczy Zsigmond helyett. Ő, a magyarországi hadjáratok alkalmával még Bocskay korából tanulta ismerni és tisztelni e férfiút, ki alábbrendelt szerepben talán egyik kiváló nevű hősévé lesz vala a nemzetnek : mig ellenben maga a főhatalomra jutván, Erdély történelmének egyik legsötétebb pontját képezi. Báthory Gábor, a mellette buzgólkodó Bethlent maga iránt lekötelezendő, az aranyos-medgyesi urodalommal ajándékozá meg. Bethlen Gábor csakugyan annyira buzgólkodott Báthory mellett Rákóczy ellenében, hogy ez — midőn az izgató a székelyek serkengetésére indulna — elfogatá, s kevésbe mult, hogy halálra nem Ítélte. Rákóczy Zsigmond végre azonban még is engedvén jobb sugallatainak s a bölcsebbek tanácsának: a fejedelemségről lemondott s Magyarországban levő birtokaira vonult. Rákóczyt csakugyan Báthory Gábor válta fól a fejedelmi széken — s el lehet mondani, talán egyesegyedül Bethlen Gábor fáradhatatlan munkássága következtében. De a gondatlan választás büntetése el nem maradhatott, s be is következek a választottnak hálátlansága által. Báthory Gábort a törökök széltében B üelikirál tt-nak nevezték, a mi „Bolond-Király"t jelent. Nem elég találó kifejezés, mert kevés. A mily csüggedetlen, a mily ernyedetlen kitartású a veszedelem idejében , ép oly hihetlenül könnyelmű, elbizakodott vala a szerencse mosolygásai között. A legfeslettebb életű, ki alattvalóinak családi boldogságát annyi esetben romba dönté, a legzsarnokiabb őnkényü, ki senkit
