Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

Sirák 25, 22. alapján, kiemelvén egy felöl az elhunytnak jelességét, más felöl gyalázván nejét; deu. m. az evangélikusok közül senki sem adott hitelt szavainak. Mindamellett ezek is örültek, hogy superintendensöket ily fényesen takarították el, annál inkább, mivel már régóta aggódtak, mit fognak vele halála után cselekedni. Többen, megfontolván jól a dolgot, azt hiszik, hogy Krman holttestét később e székes egyházból kivivőn, máshol temették el. Közéletbeli ily hányattatásai közben Krman számára azon csöndes révpart sem jutott megnyugtatásul, melyben sokan, az élet viharai közül kiragadván magokat, oly örvendetes üdülésre akadnak. Értjük a családi kört. Neje ugyan mindvégig hűségesen óhajtotta nehéz fogságában is gondját viselni; de annál kevesebb örömet szereztek neki gyermekei.Elso házasságából született leánya bizonyos Mathaesiushoz ment férjhez, kik idővel mindketten hűtelenek lettek evangélikus vallásukhoz. Mihály fia, Schmal szerint a kresznei, de mivel ily nevü egyház nem létezett, talán a krajnai gyülekezet lelkésze, nem úgy élt, hogy az általánosan tisztelt Krman név díszét növelte volna. Mátyás pedig, kiről már fönebb is történt említés, tanitó volt Mijaván. De már azon jelenet és társaság is, melyben ott találtuk, gyaníttatja, milyen szellemű lehetett. Gyermekeinek ez elvetemült magaviselete kétségtelenül még inkább keserítette az apai szívnek már magokban is elég súlyos fogsági fájdalmait. Ez a magyarországi evangélikus egyház legkitűnőbb vértanúi egyikének szárazon előadott rövid életrajza. Ennek szerzője semmit sem óhajt inkább, mint azt: vajha ez egyszerűen közlött vázlat által is sükerült volna hitsorsosai közül némelyek figyelmét hazai egyháztörténetünk felé irányozni, mely ily kimondhatatlanul gazdag megható jelenetekben. E történet tanulmányozása lehetetlen, hogy az ez egyház iránti buzgó szeretetet is ne ébreszsze, vagy a meglevőt ne fokozza. Azonban ez életrajz nem volna teljes, ha befejezésül Krman irodalmi tevékenységét is érdeme szerint nem méltányolnók. Nem áll ugyan hatalmunkban, s azt a rendelkezésünkre álló lapok köre sem engedi, hogy becses munkáit részletesen taglaljuk; hanem legalább czímeik szerint akarjuk elősorolni. A már említett énekfordításokon kivül tőle vannak a következők: 1) Dissertatio theologica, qua veram orthodoxae ministrorum vocationis considerationem publicae eruditorum disquisitioni proposuit. Wittenberg. 1683. 4-dr..Ezt tehát húsz éves