Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

korában írta. — 2) Kniha zivota (Élet könyve) Dadán könyvnyomó fölött mondott halotti beszéd. Zsolna. 1704.— 3) Nucleus formularum precandi M. Caspari Neumannii (Imakönyv) Zsolna. 1707. 12-dr. — 4) Actus inaugurationis vexillorum, dum Urbanus Czelder tumultuoso illo Hungáriáé tempore stationem mutaret. Zsolna. 1707..— 5) Két előbeszéd; egyik a Bél Mátyással együtt kiadott tót bibliafordításhoz; *) és Kleich Ulászló énekes könyvéhez. — 6) Nábozné arie (Kegyes dallamok) Beszterczebányán. — 7) Anti-Dubnicai. 1718. — 8) Agenda slavica. Egyházi szertartások könyve, mely csak 1734-ben jelent meg Ambrózy György, ekkor már Krman veje eszközlése folytán, és melylyel imitt amott még máig is élnek a tót gyülekezetekben. — 9) Katechismus ucení krestanského (A kerestyén tanitás katekismusa). Hely nélkül 1738 12-dr..— Végre maradt utána kéziratban is több munka, milyen a már felhozott „Hungária Evangelica, sive história Evangelii Jesu Christi in Hungária et provinciis eius", vagyis Magyarország egyháztörténete 1610-ig**); továbbá: Regesta supellectilis et proventuum Ecclesiasticorum parochialium et scholarum Comitatus Trenchiniensis; Excerpta ex Catalogo Testium et Confessorum purae evangelicae veritatis. Voltak, kik a História Diplomaticát is neki tulajdonították; ma már azonban tudjuk, hogy e becses mű nem tőle származott Ha valakire nézve áll azon állítás, hogy az élet folytonos küzdelem, akkor ezt kétségtelenül Krmanra teljes joggal alkalmazhatjuk. Az istentelen ármány kiszakította őt áldásdús működése köréből; de az általa vallott tanítás mindinkább tért foglalt; mert „ég és föld elmúlnak; de az Úr beszédei soha el nem múlnak." Sírkövére oda illettek volna az Üzvözitő szavai: „Ne féljetek azoktól, kik a testet megölik; de a lelket nem ölhetik meg." Máté 10, 28.) *) Erre kívánta munkatársul a jeles Ambrózy Györgyöt megnyerni s részben e czélból sürgette szomszédságába, Verbóczra való meghivatását. **) Nem 1602-ig, mint Monumenta II. 20. lapján áll; legalább a pozsonyi lyceum könyvtárában levő másolat eddig terjed.