Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VI. Az 1681-dik évi soproni országgyűlés, különös tekintettel a soproni evangélikusok egyházi viszonyaira. Gamauf után Kolbenheyer Móricz

be, o herczegi kegyelmessége ne légyen oka, ki is jóeleve mentve akar lenni mindentől, 2) hogy ő méltósága Kollonics gróf hasonlókép tiltakozik, a mennyiben mindazt, a mi az evangélikusoknak kezdeményezése által a szabad városoknak kárára ós hátrányára szolgálna, az evangélikusokra vetendi. E javaslat iránt a község azonnal kimutatta nemtetszését, s szószólója Unger Mihály mindjárt válaszolt is akövetkezőkben: „a polgármester úr előterjesztésének jelenben nem lehet helye, mivelhogy 1) egy oly tisztelt község, a milyen annak idején volt, jól átgondolt és a jegyzőkönyv szerint ugy a katholikusok mint evangélikusok által együttesen adott utasításától alapos ok nélkül nem állhat el és semmi mást ezúttal nem adhat; 2) a községben jelenleg levő minden katholikus urak jó belátással mindazt, mit kezdetben az egész ország általános sérelemnek tekintett, s a mit régtől hathatósan szorgalmaz, végre is nem tolhatják egyedül az evangélikusok nyakába, hanem meggondolandják, hogy minden, úgy a vallást, mint a külbékét illető szabadság egybefoglalva és a királyi okmányban ugy van összefonva, hogy a ki csak egy pontot is megsemmisít, azonnal megszünteti az egész királyi okmányt, melynek megsemmisültével misem marad többé fenn; 3) egy újólagos szavazás ezen találmánya, jól megtekintve, nem egyéb, mint az evangélikusok ellen kivetett tőr a végre, hogy okot szolgáltassanak nekik szakításra és daczosságra, a mi ellen az evangélikusok ünnepélyesen tiltakoznak s kijelentik, hogy ezen szent oklevél megingathatlan alapján nyugvó véleményük semmikép se magyaráztassék, és oda értelmeztessék, mintha csak akadékoskodni és ő felsége legkegyelmesebb leiratainak merészen ellenszegülni akarnának; 4) hanem Ők mindenkor megmaradnak legalázatosb kérés és folyamodás korlátai közt, hogy megnyerjék ő császári felségétől azt, mit királyi szent szavával kegyelmesen megígért; — és az evangélikusok, bár mennyire óhajtanák is az irigyek, nem engedik a kegyelem ajtaját becsukatni, terjesen bízván abban, hogy ha a leggonoszabbaknak és a már elitélteknek is lehet kegyelemért esedezni, nekik is, mint híveknek, isten Után legközelebb a királyhoz, legkegyelmesebb urukhoz, szabad leend menekülniök, szükségeiket az előtt elpanaszolniuk és orvoslást annál keresniök. És minekutána az evangélikusok részéről mindeddig mindenkor a nekünk minden joggal tartozó vallásszabadság a legmélyebb alázatossággal keresve Ion, annakokáért az evangélikusok sehogysem