Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VI. Az 1681-dik évi soproni országgyűlés, különös tekintettel a soproni evangélikusok egyházi viszonyaira. Gamauf után Kolbenheyer Móricz

lesznek rábeszélendok, mikép hihetnék, hogy ő felsége, mint polgármester ur ő kegyelme említi, épen azért le volna hangolva, mert ő császári királyi felsége alattvalói iránt mindenkor atyáskodó indulattal viseltetik, daczára annak, hogy csak egy valaki némi hűtlenségről van meggyőződve. De hogyan lehetne azt elhinni, hogy egy atya akkor is bosszúval illesse engedetlen fiát, midőn ez nagy Ínségében lábaihoz borul." Ezen beszéd ellen a tisztelt községből senki részéről semmi ellenvetés nem tétetett, hanem különbözőleg támogattatott. Ebből tehát teljes bizonyossággal kitűnik, hogy a többi evangélikus képviselők által dec. 30.-kán tett tiltakozásból a soproni küldöttek sem vonták ki magukat. Az adott engedményekkel, a soproni küldöttek természetesen még leginkább megelégedhetnek vala, — mert bár az egész csak annyiból állott, hogy „Sopron városának hagyassák meg azon vallásszabadság, melylyel jelenleg bír, s abban ne háborgattassák" — s bár ez által a régi dicsőségből mi sem ló'u visszaadva: mégis igen sok vala az, mit az evangélikus közönség nyert. Hiszen már maga az eddigi állapot is nagybecsű volt; továbbá az általánost is illette; végre ama roszhírű záradék miatt is: „a f ö ldes úr i j o g o kn ak sérelme nélkül" alig tarthatott valami káros következményektől, mivel legközelebbi földesura maga a város, — s legtávolabbi pedig maga a király. Ez kétségkívül megtehette volna szintazt, mit a kisebb méltóságok mentül előbb megtettek; — de attól nem lehetett félni, a minthogy nem is történt meg. Ezen országgyűlésnek a soproni evangélikus egyház azon ünnepélyesen biztosított vallásszabadságot köszöni, a mely utóbb soha sem zavartatott meg, ugy hogy ezen országgyűlés a soproni evangélikus egyház történelmében a régebbi és újabb korszak határkövének méltán tekinthető. Mindezeknek daczára küldötteik az említett tiltakozásból nem vonhatták ki magukat. Dec. 30.-kán be lőn fejezve az országgyűlés, miután előbb — még dec. 9.-kén, a király harmadik neje Eleonóra Magdolna pfalzi választófej edelemnp a ferencziek templomában Magyarország királynéjává koronáztatott.