Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

Ezek most elszóródtak részint Németországba, részint Schweizba, részint Hollandiába, hol egy része élete fogytáig is maradt; némelyek azonban, miután számokra is a visszatérésre szabadság kieszközöltetett, hazájukba visszatértek. Mondanunk sem kell, hogy eltávolíttatván a gyülekezetektől az ev. papok, a jezsuiták mind a szószékről, mind fenyegetésekkel igyekeztek azonközben az evangélikusokat római katholikus hitre téríteni. E szerint evang. egyházunk Magyarországban egész létezése alatt soha oly keményen nem sújtatott, miut 1673—1676-ig, a miért is az azon években történtek elbeszélését méltán honi evang. egyháztörténetünk leggyászosabb lapjainak nevezhetjük.. A nyilvános isteni tisztelet ugyanis az ország azon részeiben, melyek nem a török hatalom alatt állottak, végkép megszűnt, ugy hogy a császár tartományaiban az evangélikusoknak egy templomuk sem maradt, sem papjok , sem iskolaigazgatójuk nem volt, kivéve Sopronban, hol — mint felébb láttuk — maga a község (mely vegyesen állt evangélikusok- és római katholikusokból) közbenjárt volt, hogy ev. papjaik a pozsonyi törvényszék előtti megjelenést kikerülhetnék. *) Ki egyébiránt részrehajlás nélkül lapozza és vizsgálja, honunk szerencsésen menekült Lányi György, korponai iskolaigazgató, 1676-ban „Funda Davidis contra Goliathum" czimü művében. Tartozunk azzal a történeti igazságnak, azon gyalázatos vádat, melylyel rajongó klerikusok ártatlan evang. papokat terbelui igyakeziiök, a fentebb elbeszéltek nyomán egyenesen visszautasítani, hogy ezek szívtelen üldözőin ragadjon a hazugság bélyege. A"mit annyival inkább állíthatunk, hogy maga I. Leopold is II. Györg.y szász választófejedelem közbenjár.''

sä következtében az ev. papok és tanárok ellen hozott Ítéletet újra megvizsgáltatván : bé kellett vallania, hogy ezeken nagy igaztalanság követtetett el, és szabadon bocsáttatni parancsolta őket. De minthogy a klérus tartott ezen vértanúk befolyásától a hazában; meg nem nyugodott, mig csak a fent idézett, márcz. 20-kán 1676. kiadott parancsába be nem igtatta a császár ama záradékot; szabadon bocsáttatnak „azon feltét alatt, hogy soha üldözőiken boszút nem állandnáúak, sem hazájokba viszsza nem térendnének." Merle d'Aubigné 273.. *) A soproni evang. egyház azon időben kivételes kedvezőbb helyzetének elbeszélése már nem tartozik kitűzött feladatomhoz. Egyébiránt ott is nagy részt csak a nemesszivti Eggenberg Anna Mária herczegasszony és derék udvari papja Lang Mátyásnak volt köszönhető, hogy ott — noha roppant korlátoltsággal — végezhették az evangélikusok isteni tiszteletüket.