Feöldi Doby Antal: Podmanyiczky család (Budapest, 1892)

Podmanyiczky család

27 Testvére : I. László báró (sz. 1747, f 1803) csász. kir. ezredes: 1790. február 22-én, midőn Bécsből a szent koronát nagy ünnepélylyel haza hozták, a nádori fényes bandériumban báró Podmanyiczky László volt a segédtiszt. Feleségül birta Radvánszky Karolinát (sz. 1764, f 1885. junius 5.), Radvánszky János és Prónay Éva leányát, kitől következő gyermekei születtek, úgymint : 1. János báró (sz. 1780. f 1883. febr. 8.) egyike volt a mult század ős eredeti alakjainak ; a száz évi korszakot oly ifjan lépte át, mint a mai lélekromboló korszakban kevés ember a harmincz évet ; míg élt, nagy különcz hírében állott, pedig egyike volt a legnemesebb emberbarátoknak, mert a ki hozzája fordúlt segélyért, támogatásért, jó tanácsért, az bizonyos lehetett, hogy mindabból részesül, a miért az öreg úrnál kérelmezett; de az a gyöngéje meg volt, hogy a mit adott, azt megköszönni nem volt szabad. 1848-ban mint hazafi teljesítette kötelességét, a pesti úgynevezett csatárokat ő szervezte, azután nemzetőri őrnagy lett. Ezen minőségben esett meg rajta az a baleset, hogy a Károly-kaszárnyában kiütött olasz katonai zendülés alkalmával a küzdelemben elgázoltatott, s egész életére kiható sérülést szenvedett ; azóta csendes falusi magányában Rákos-Keresztúron élte le napjait, s ő volt a magyar mágnások legidősbje. Vallásos érzületének számtalan jelét találjuk; a rákos-keresztúri ág. hitv. evangelikus egyháznak 61 éven, a czinkotai ág. hitv. evangelikus egyháznak egy fél századon át volt lelkiismeretesen buzgólkodó felügyelője ; sok áldozatot hozott az egyházaknak és iskoláknak.