Feöldi Doby Antal: Podmanyiczky család (Budapest, 1892)

Podmanyiczky család

—

ф 26 József báró, es. kir. tanácsos és kamarás, Bács vármegye főispánja, — külsőjét tekintve igénytelen szikár, kissé púpos voltánál fogva keveset mutató ugyan, de rendkívül szellemdús s nagy műveltségű férfiú, a ki a tudományt és művészetet egyaránt pártolta, és szellemességénél, ha külsejénél fogva nem is, nagy kedvencze volt a szép nemnek. Az ő házánál hallatá magát a zongorán először Liszt Ferencz hét éves korában; báró Podmanyiczky József volt az első magyar színházi intendáns, midőn magyar főuraink ezelőtt épen 100 évvel összeállva, a jelenlegi budai várszínházból, akkori udvari színházból egy magyar nemzeti játékszínt akartak alkotni. Az 1815-ben Párisban majd három évig székelő számoltató s osztoztató bizottsághoz — a 700 millió hadisarcz forgott kérdésben — Ausztria részéről ő lett kikiildve követül. Ez alkalommal egy rendjelt kért, hogy illően léphessen fel a többi követek között, de e kérelme megtagadtatott; de midőn vissza érkezett küldetéséből, megkapta a Lipót-rend nagykeresztjét, de akkor már ő nem fogadta el, kijelentvén, hogy aszódi jobbágyai közt nincs szüksége üres díszjelre. Meghalt utód nélkül Pesten 1828. május 11-én, kora 68-ik évében; eltemettetett Aszódon a templom alatt létező családi sírboltban. (Elhúnyta alkalmával melegen emlékezett meg róla a Magyar Kurir 1823. I. 40. Ver. Ofner-Pester Zeitung 1823. 39—48. sz.) Közeledni érezvén haláltusáját, az ágyból fölkelt, hálóköntöst öltött s karszékbe ülve, az ablakhoz tolatta magát, mondván: hadd lássam még egyszer a napot. — Alig teljesült vágya, alig melegedett fel a kelő májusi nap jótékony sugarain, — felsóhajtva megszűnt élni.