Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

8 következtében 1790/1 ; de főként 1848-ban az anyagi, szellemi téren való szabadság utáni vágy minden takargatás ellenére is magasra lobogott s a németországi példaként a teljes tanítási és tanulási szabadságot állította oda az újra szervezendő egyetem céljául. Eötvös az abszolutizmus kora után tényleg ez alapon szervezi egyetemünket de utódai, különösen Trefort és az őt követő Csáky az időközben a franciák által is elhagyott szakiskolát vették mintául, egyre jobban megcsonkítván az egyetem alapelvét a tanítás és tanulás szabadságot, kollokviumok, különböző az egyetemi tanulmányok idejére eső vizsgák, leckerend, óraminimum stb. által. (V. ö. Paed. d. I. 293. kk. o.) Hasonló törekvés minden, különösen Schneller I. megokolt figyelmeztetései ellenére (v. ö. Felsőokt. ügyi egyesület közlönye 1911. 58—63. o. 1912. 75—82. o.) az újabb debreczeni és pozsonyi egyetem alapításakor is érezhetővé vált főként az internátusok szükségességének hangsúlyozása által. 4. így válik akuttá az egyetemi reform kérdése. Külföldön is, nálunk is. Németországban is hangzanak el súlyos vádak a tanszabadság elvén felépült egyetemi tanulmányozás tökéletlenségei ellen. Nem szólva amaz ultramontán klerikális törekvésekről, amelyek a tudománynak gúzsba kötésén fáradoznak, mint azt a kath. egyetemi ill. theol. tanárok részéről megkövetelt antimodernista eskü bizonyítja, ám harcuk szélmalom harc, — komoly tudósok részéről hangzanak el vádak ill. aggályok az egyetemi szabadsággal élni nem tudó ifjúság szomorú elzüllését látva, az egyetem működésének mostani formája ellen. Bernheim történetíró (Der Univ. Unterricht. 1898) a szemináriumi munkálkodás előtérbe tolását hangsúlyozza, Hartmann filozófus (Moderne Problemen 1886) az egyetemi előadások céltalanságára mutat, mint amelyeknél tanar és hallgató egyaránt megfeledkezik arról, hogy a