Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

32 értékelésénél épen mert subiectiv értékfogalmak is közbe játszanak, különböző eredményekhez juthatunk az eltérő világnézeti meggyőződés mellett. Más a prot., más a katli., más az evol., más a mat. , történeti megítélés. Az egyetemi átmenet kérdésénél esetleg más megoldás is lehetséges. Nem szólva az egyetem első szemesztereiben esetleges megszorításokról, mint ami a tanszabadság elvével ellenkezik, ott volnának a különböző proszemináriumok különösen filológiai, nyelvi téren, a nem kötelező jellegű, inkább ajánlással biró tanulmányi tervezetek, melyeket a beiratkozás alkalmával kézbesíthetnének, mint Németországban több helyen, a szaktanárral folytatott megbeszélések, s az ezek alapján nyert tanácsok követése, idősebb, tapasztaltabb jóbarát figyelmeztetései, komoly irányú diákegyesületek, azután másfelől a gimnázium utolsó évében engedélyezett nagyobb szabadság s az órarendbe könnyen beilleszthető tudomány-encyclopaedia tárgyalása, egyes az egyetemen már bizonyos mértékben ismertnek feltételezett nyelvek nem kötelező tárgyként való behatóbb tanítása, német, héber, újsz. görög, stb. — mind közelebb hoznák egymáshoz a középés főiskolát. Az egyetem ideális feladatának megrajzolásánál, úgy érzem legalább, a kulturállam követelésére s az így létrejött antinómiára nem fordít szerző elég gondot. Ha az egyetem a tudománynak önmagáért való művelése mellett (ill. által) az élet számára is jó hivatalnokokat akar nevelni, úgy a vizsgákra való tekintet nélküliség módosítandó. Ha a vizsgákat ki is kell helyeznünk az egyetem falai közül és tanulmányi idejéből, az egyetemi hallgató teljesen ne vegye le róluk figyelmét, nehogy évek múlva szembekerülve velük, teljesen tanácstalan legyen. Ha más, sőt ellentétes szellemi tevékenység is a tanulás és tanulmá-