Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

33 nyozás: sikerrel ez utóbbit is csak úgy folytathatjuk, ha előbb tanulás révén az illető szak, az ott mérvadó kérdésekről, biztos áttekintést szereztünk magunknak. Először tanulni, azután tanulmányozni. Áll ez különösen az egyetem első szemesztereire. Csak ezután foghat a siker reményében egy helyen való mélyre ásáshoz, tudományos tanulmányozáshoz, önálló Ítélet szerzéshez. Sőt kell, hogy a tanulmányozást a gondolkozva történő tanulás mindig kisérje, mivel mindent saját tanulmányozásunkkal nem dolgozhatunk fel, kénytelenek vagyunk mások tanulmányozásának eredményeit átvenni, elsajátítani, ha fizikailag időt akarunk biztosítani egy irányban való önálló munkára. Az is csak méltányos kívánság, hogy az az egyetemi hallgató, akinél feltételezhetjük, hogy szakjának irányadó disciplinái s az itt adott problémák iránt érdeklődik, egy-egy ilyen a központban álló és nem a peripherián megfogott problémába való elmerüléssel szolgálja a tudománynak önálló tanulmányozása révén egyúttal jövőjét is. A vizsgákra való tekintet nélküliség csak keveseknél, a legjelesebbeknél volna hátrányos következmények nélküli, de nagy általánosságban azt eredményezné, hogy a vizsgák letevésének határideje kitolódnék esetleg évekkel az egyetemi tanulmányozás 3 vagy 4 éve után. Az önkéntesí év, valamint az immár összes szakokon megkövetelt gyakorlati év, a diploma megszerzés, ill. önálló kenyérkereset lehetőségét későbbre teszi, ami anyagi-erkölcsi szempontból egyaránt megfontolandó. Paulsen tanácsa (i. in. 450. o.) kövesd az egyiket, ne hagyd a másikat, tanulmányozz tudomány iránti szeretetből, tekints a vizsgákra már célszerűségi szempontból is: bizonyára nem a szerényebb tehetségűek számára készült aurea mediocritas, hanem a mindenki által megszívlelendő figyelmeztetés. Nagyon kiemelkedik azután Schnellernél az egyetemi előadások egyik, szűkebb formája, amelyben a 3