Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

27 ségünk van. Szükség van tehát mindakettőre, de különkülön. Tartsa meg mindegyik a maga jellemvonásait tisztán, és úgy sokat használ mindkettő. De ha összekeverjük őket, az mindkettő hátrányára lesz. (u. o.; III. 12. ο.) Suum cuique. Nincs más mód egyetemi életünk orvoslásánál, mint restitutio in intaegrum. Távolítsunk el az egyetemi életből mindent, ami olt idegen test és az organikus fejlődést zavarja. Ne külső, chirurgikus, hanem belső, organikus reformra törekedjünk. A feljebb sorra vett reformtörekvések megítélése után röviden összegezzük a kiküszöbölendőket. Az egyetem a tanszabadság eszméjével áll vagy bukik. Küszöböljünk ki tehát mindent, ami ezzel ellenkezik, ill. szabad érvényesülését gátolja. El tehát az egyetemről a nyugodt tanulmányozást oly zavaró módon befolyásoló kollokviumok, évvégi vizsgák, kötött tan- s órarend, kötelező heti óraszámmal! Félre az egyetemi diák függetlensége és szabadságát oly mélyen sértő ellenőrző intézkedésekkel, amelyek csak a visszahatást teszik naggyá! Névsorolvasás, szorgalmi jegyek, ezek hiánya esetén félév veszítés, gyámkodó internátusok s hasonló korlátozó tevékenységekkel. Ezeknek helyesen alkalmazva a szakiskoláknál van helyük. Adjuk vissza a tanárnak is a szabadságát. Hadd szóljon arról, ami tanulmányozása közben érlelődött meg lelkében és amelynek bemutatása által a hallgatót is legjobban tudja a tudományos probléma természetével és vizsgálatával megismertetni, s így felkelteni a tudomány iránt való szeretetet. Adjuk vissza a tanár függetlenségét a leckepénz rendszer helyreállításával; ne kelljen arra gondolnia, hogy függő hivatalnok, aki előirt intézkedések szerint különbeni kedvezmények megvonásával működhet csak. Állítsuk vissza a magántanári intézményt eredeti független jellegében, hogy az a tanári succrescentia, de egyúttal az egyetem lük-