Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

23 elitéli az internátusokat (Felső Okt. Egy. Közi. 1912. 79. o.) mint amelyek a szabad egyéniség és jellem fejlődést gátolják, sőt lehetetlenné teszik, önállótlan vagy képmutató egyéneket nevelnek. Még az internátusoknak azon viszonylag ideális formái is, amelyeket az angol és amerikai főiskolákon találunk, nélkülözik azon erkölcsi erőt, mely a minden irányban önállóan fejlődő jellem kialakulásához szükséges. Az internátus korcs formái egyenesen a jezsuita képmutatás nevelő-iskolái lesznek. Ott találjuk azután a tudományos szemináriumokat az egyes szakokon folyó intenzivebb tudományos munka tulajdonképeni fokmérőit, az egyetemi tanulmányozás legideálisabb helyeit, melyeknek fejlesztése a helyes egyetemi reformok legszükségesebbike, (III. 84. ο.) ám ezek is tanügyi politikánk rövidlátása miatt mostoha elbánásban részesülnek. Szomorú amaz egybevetésnek eredménye, amelyet Schneller a kolozsvári s strassburgi körülbelül egy időben keletkezett egyetem szemináriumi helyiségekkel és segédeszközökkel való felszereltsége közt tesz. (III. 157. kk. o.) Az egyetemi munka lényegének félreértésére vezethető vissza az a törekvés is, amely az egyetemi szünetek megrövidítése és a „szorgalmi idő" meghosszabbítására törekszik. Az egyetemi szünetek ugyanis nem a középiskola értelmében vett pihenés — tétlenségről itt sem lehet szó. Az egyetemi szünetek egyfelől a tanárra nézve a zavartalan irodalmi munkálkodás szinte egyedül alkalmas ideje, másfelől és különösen a hallgatókra nézve a feldolgozás, áthasonítás, csendes de eredményes ideje, amikor a szemeszterben hallott, tárgyalt problémák, de szakjának egésze, sőt a tudomány egysége felett meditáló lélekkel érleli az egyetemi tanulmányozás gyümölcseit (III. 85. k. o.) Az öneszmélés ez idejét megrövidíteni tehát helytelen volna és épen azok ellen irányulna, akik ez időt is