Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

21 bekövetkezni. Ha itt alkalmazunk külső kényszert, úgy megint az egyetem egyik tartó pillérét ütöttük ki, ne csodálkozzunk hát azon, ha roskadozni fog annak épülete. A kötelezővé tétel által még az egyébként önként megjelenő hallgatók is a teher érzetét hozzák magukkal, amaz ismeretes példabeszéd igazságaként, mely a bottal nyúl után kergetett vadászkutyáról szól. Ha valahol, úgy a tudomány körén belül nem lehet erőszakot alkalmazni, ha valami, úgy a tudomány zárkózik el az erőszak elől, ha valaki, úgy a 17—24 éves öntudatra, személyiségre ébredt egyetemi diák tiltakozik legjobban a kényszer ellen, s talál ezer módot arra, hogy azt kijátssza, amint arra az egyetem múlt története gazdag példákkal szolgálhat, s energiájának lényege vész el eme terméketlen harcban, mely pusztán azért folyik, hogy megmutassa, miszerint neki nem lehet parancsolni. Egyik hazai főiskolánkon — jogakadémia — láttam, hasonló jelenségekkel az egyetemeken is találkozhatunk, hogy a „studensek" az ajtón faragott lyukon át figyelik, hogy vájjon olvas-e katalógust a tanár, hogy nyugodtan elszéledhessenek, ha előadásba fog, de a legkisebb gyanús mozdulatra tömegesen tóduljanak be a tanterembe. Mindez pedig az egyetemi élet arculcsapása. A katalogusolvasás az előadásból rabol sokszor igen tekintélyes időt, ha rendszeresen történik, eredménytelen, ha ritkán. (III. 90.) A kényszerből megjelent hallgatók serege a tanárt sem lelkesíti, s hogy a kedvük ellenére bekényszerített hallgatók milyen megdöbbentő viselkedéssel zavarják az előadást, s teszik lehetetlenné a komoly elem munkáját, arra nézve is szomorú tapasztalataink vannak. Ziegler a hallgatási szabadságról Németországra vonatkozólag azt mondja, hogy az előadások látogatottságával meg lehetnek elégedve, (i. m. 54.) Aki külföldön egyetemen járt, az bizonyságot tehet róla, hogy az előadásokon önként, tanulás vágyból megjelent hallgatók méltón viselkednek, s magáról megfeledkező