Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

II. Fejezet. A vallásoktatás különleges feladatai korunk szellemi áramlatai között

sikerrel terjeszthetjük a kereszty énség igazságait azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek akár öntudatosan akár öntudatlanul magát a vallást alapjaiban támadják meg és az ember lelki tartalmából száműzni igyekeznek. 4 A vallásoktatás és a való élet követelményei. Ha az iskolának első rangú feladataaz, - amint A, vallasoktatas az 6 ' eletre neveles szolflanem is lehet más, — hogy az életre neveljen, úgy latában. ebből a munkából első sorban is a vallásoktatásnak kell a maga részét kivennie. A vallás maga is élet, még pedig a legmagasabb fokú, t. i. az Isten akaratával összhangzásban levő élet. Ez az élet nem lehet a világtól elzárt, tőle teljesen elkülönült, pusztán a benső lelki világban megnyilatkozó jelenség, hanem a lelki élet területéről a reális életre kell annak átmennie s a mindennapi életviszonyokban kell alakot öltenie, hogy a való életet tényleg jobbá, szebbé tegye, megnemesítse. Különösen korunk viszonyai teszik szükségessé azt, hogy a XX-ik század vallásának jellemző vonása a való életre kiható gyakorlati keresztyénség legyen. Ε nagy célra irányuló munkából a vallásoktatásnak a maga részét méltóképen ki kell vennie. Az eleven élet ütőerén keli a vallástanárnak tartania kezét, figyelemmel kell kísérnie a különböző viszás jelenségeket s oktatásával, nevelésével egészségesebb állapotok teremtésére kell törekednie. Itt röviden csak a nevezetesebb életkérdéseket emiitjük meg. Közéletünk vizsgálójának első sorban is az olg'áia tára tűnik fel, hogy az idealizmus meglehetősen hiányzik neveles a hit által, a különböző pályákon működő egyének lelkéből, sőt mintha az nagy általánosságban kialvó félben lenne már az ifjúság szivében, is. Nagy eszmék, nagy célok önzetlen munkálásával nem igen találkozhatunk. A közjónak előmozdításával a nemzet és társadalom jövőjével önzetlenül ma nagyon kevés ember törődik. Mindennek oka annak az élő hitnek hiánya, mely a legszentebb és legtisztább eszményiség világába emeli fel az ember lelkét s azt a meggyőződést kelti, hogy földi hivatásunk lényege nem más, mint az Isten által megállapított igazság keresése és követése. 4