Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

II. Fejezet. A vallásoktatás különleges feladatai korunk szellemi áramlatai között

— 28 — Hitet kell adni tehát első sorban is az emberiségnek, hogy a gyakorlati életben úgy töltse be mindenki rendeltetését, mint aki nagj küldetést teljesít. Erre kell tehát első sorban is nagy gondot fordítani a vallásoktatásban. Azt azonban ne feledjük, hogy pusztán tantételekkel hitet ébreszteni nem lehet. A jelzett cél érdekében annak a léleknek kell érintenie a serdülő sziveket, melynek hatása alatt szinte hallják azt az isteni szózatot: „Oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld." Ennek elérése céljából a vallásos élet szemléltetése legyen a vallásoktatásnak gerince s fő jellemző vonása. A vallást mint világtörténeti tényt, mint az ember lelki életének legmagasabbfoku megnyilvánulását kell a tanuló lelki szemei elé állítani a maga erejével és hatásával. A vallásosság fő képviselőinek, a· hithősöknek kell a vallásórában mintegy a tanulók lelki szemei előtt megjelenni erős hitükkel, tántoríthatlan jellemükkel, szilárd akaratukkal, asodás heroizmusukkal, egy jobb világért harcoló munkásságukkal. Oly közel kell őket hozni az ifjúság lelkéhez, hog3

r növendékeink velük együtt érezzenek, képzeletben velük együtt küzdjenek, szenvedjenek s velük együtt jussanak diadalra. így a hithősök nagyságának tisztelete rávés egynehány vonást a fogékony lélekre a nagyok jellemvonásaiból, élő hitet teremt, eszményibb világba emel, szép törekvéseket ébreszt és nemes munkára serkent. A valódi szabadságra Korunk közéletének második jellemző tünete és a szabadsaqqal , w f való élni tudásra szoros összefüggésben van az előzővel es ez nem nevelés. más, mint a valódi szabadság szellemének hiánya. Egyrészről féktelenséggel, zabolátlansággal, a legdrágább szellemi és erkölcsi kincsek eltiprásával találkozunk lépten-nyomon, más részről pedig szolgalelkíiséggel. Egyik oldalon a törvényes rend elleni lázongás tűnik elénk, másik oldalon pedig a törvény betűjének imádását és az ehhez fűződő szőrszálhasogatást tapasztaljuk a forma mögött rejlő léleknek az érvényesülése nélkül. Ügy a szabadsággal való visszaélés-, valamint a törvényszerűség túltengése ellenében csak egy utunk lehet, t. i. annak a szellemnek követése és terjesztése, aminek a „Keresztyén ember szabadságáról" irott művének elején Luther adott kifejezést, mely szerint a keresztyén ember mindeneknek sza-