Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

II. Fejezet. A vallásoktatás különleges feladatai korunk szellemi áramlatai között

— 23 testesülése, akiben Isten lelke a maga teljessége szerint lakott s akin Isten képe és hasonlatossága a maga tiszta fényében minden folt nélkül ragyogott, ő a második és utolsó Ádám, a bünnélküli ember, az igazi fejlődés eszközlője és célja. Jézus tehát valóságos ember, történeti személy, akinek bünnélküliségében rejlik az ő Istenfiusága. Isten országa is azok közé a fogalmak közé Isten országa, tartozik, amelyeknek téves felfogása a tudományos ismeretekkel való ellenkezést idézi elő. Azért nagy gondot kell fordítani annak kiemelésére, hogy Istenországát nem valahol a térben kell keresni, hanem ezalatt az isteni akarattal megegyező, a bűntől teljesen ment igaz életet kell érteni. Ezt foglalják magukban Jézus szavai: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Imé itt, vagy imé amott van, mert ime az Isten országa ti bennetek van. (Luk. 17, 20—21.) Már az eddigiek magukban foglalják azt is, A csodák kérdése. hogy a felvett alapon a helyesen felfogott csodahit és a szélsőségektől ment tudományos irányzat között a kiegyenlítés szintén megvalósítható. A csodáról metafizikai és vallási értelemben beszélhetünk. A csoda metafizikai értelemben a természeti lét körébe tartozik s igy elméleti jelentőségű; vallási jelentésben pedig mindig gyakorlati jellegű s összefügg az üdvösség kérdésével. A vallásoktatásban a kérdésnek különösen vallási oldala fontos: a sok félreértésnek és felületes megítélésnek kikerülése céljából azonban nem hagyhatjuk említés nélkül az ügy metafizikai oldalát sem. A maga végső fokán a létezés, a fejlődés csoda, Ma ugyan már a természet más színben áll a gondolkodó ember előtt, mint a régi időben, midőn az emberi képzelet jó és rossz szellemekkel népesítette Ιχϊ a világot, de azért a végső delgckra vonatkozó fogalmaink közül mi sem tudjuk kitörölni a csodát. Az istenhittel tulajdonképen azonos a osodahit; amilyen jellegű az isten-hitünk, olyan jellemvonásai lesznek esodahitünknek is. A materializmus a maga teljességében azért vetette el a csodákat, mert elvetette az istenhitet. Midőn azonban a tudomány lemond arról az önámításról, hogy természetes úton megtudja fejteni az eredet kérdését és össz-